Azt hittem, hogy Rousseau óta minden épeszű tudománnyal foglalkozó tudja, hogy a társadalmat nem lehet számokba erőltetni, akármennyire is szeretnénk. Középiskolai tanulmányaim legszörnyűbb fejezete Rousseau Társadalmi szerződés című erőlködménye, amelyet igaz ugyan, hogy a felvilágododás szült, de egy nagyon sötét órában.
Nos, Zsadon Béla nem bírt ellenállni annak a kísértésnek, hogy termodinamikai meglátásokat próbálja meg politikai tartalommal felruházni, s hogy a termodinamikai törvényeket akarja a társadalmi átalalkulásokra ráerőltetni.
De azért képzeljünk el egy társadalmat, amelyet, mondjuk, három paraméter jellemez, az egészségi állapota, a gazdasági helyzete (gazdagsága) és a szellemi felkészültsége (tudása). [...] Ha valami egy ilyen rendszert egészségessé és gazdaggá tesz, akkor rendszerünk elhülyül, ha egészségessé és okossá, akkor elszegényedik, ha gazdaggá és okossá, abba belebetegszik. Tiszta Európa.
Nooooormális?
Azt hittem, hogy Rousseau óta minden épeszű tudománnyal foglalkozó tudja, hogy a társadalmat nem lehet számokba erőltetni, akármennyire is szeretnénk. Középiskolai tanulmányaim legszörnyűbb fejezete Rousseau Társadalmi szerződés című erőlködménye, amelyet igaz ugyan, hogy a felvilágododás szült, de egy nagyon sötét órában.
Nos, Zsadon Béla nem bírt ellenállni annak a kísértésnek, hogy termodinamikai meglátásokat próbálja meg politikai tartalommal felruházni, s hogy a termodinamikai törvényeket akarja a társadalmi átalalkulásokra ráerőltetni.
De azért képzeljünk el egy társadalmat, amelyet, mondjuk, három paraméter jellemez, az egészségi állapota, a gazdasági helyzete (gazdagsága) és a szellemi felkészültsége (tudása). [...] Ha valami egy ilyen rendszert egészségessé és gazdaggá tesz, akkor rendszerünk elhülyül, ha egészségessé és okossá, akkor elszegényedik, ha gazdaggá és okossá, abba belebetegszik. Tiszta Európa.
Nooooormális?
Lehet, hogy van egy réteg Magyarországon, amely szereti az ilyen mondatokat hallani, de egy magát termodinamikában jártasnak valló egyén ennél többre kell, hogy képes legyen. Hiszen egy ilyen rendszer lehet egyszerre egészséges, gazdag és szellemileg felkészült. Hiszen nem "zero sum game"-ről van szó, amelyet E.D. Beinhocker The origin of wealth című könyvében részletesen ki is fejt.
Innentől kezdve lejtőn van Zsadon Béla, méghozzá egy eléggé meredek lejtőn, amelyeket a következő mondatok fémjeleznek.
És van-e ahhoz köze annak a „szabadságnak”, amiről a politikusok beszélnek? Paramétere az neki? [...] Mondhatjuk-e egyáltalán, hogy ez az ember, ez az ország, ez a társadalom szabad vagy nem szabad?
A válasz nem, nem, igen, igen, igen.
Meg egymással összefüggő állapotjellemzők; egészség, tudás, pénz meg a többi.
Jellemzően öregszocialista berögződés az, hogy egy önmagában nem vesztes, nem "zero sum game"-szerű állapotot annak állítsunk be. A fenti mondat jó példa erre. Ez az alapja az öregszocialista szellemi rabságnak. A helyből lemondásnak és kényelemből nem-gondolkodásnak. Bizony, boldogok a szelki legények.
Meg talán az is alapja, hogy valaki nem tudja, nem akarja elhinni, hogy a pénz, mint olyan nem csak a tudás függvénye, hanem a helyzeté is. A részletekről, számos példával, M. Gladwell Outliers című könyvében lehet olvasni. A lényeg az, hogy a sok pénzhez jó szerencse is kell. Ennélkül nem megy. Akárki akármit is mond. Innentől kezdve az egészség, tudás és pénz nem egymással összefüggő állapotjellemzők. Annak idején, a szocializmusban pont ezt akarták velünk elhitetni. Vagyis választ az egészséget és a tudást, pénzed úgysem lehet...
Mondhatjuk-e, hogy valaki rab volt, és szabad lett, mert eddig azért nem utazhatott, mert nem kapott útlevelet, most meg azért nem, mert nincs rá pénze? Mondhatjuk-e, hogy szabad lett egy ország, amikor egyre többen egyre szűkebb választékokon gyakorolhatják „szabad akaratukat”, sokan már csak a híd alatt meg a bokorban hálás között. Viszont szabadon lehet pofázni (hacsak nem jön egy meggyőződéses ellenérdek, és szájba nem ver, szabadon).
Ez itt a demagóg mélyrepülés mintapéldája. Akinek nem volt pénze, az eddig sem utazhatott, most sem. Akinek meg volt, az most végre megteheti. Az pedig, hogy a hazánkban "egyre többen egyre szűkebb választékokon" tudják szabad akaratukat kifejteni, az azon szabad akaratuknak a következménye, hogy a jelenlegi, versenyhelyzeten alapuló munkeerőpiacon sajnos nem állják meg a helyüket. Mert annak idején úgy döntöttek, hogy nekik ez majd így jó lesz. A helyzet közben változott, és voltak, akik vele változtak, voltak, akik inkább a homokba dugták a fejüket. Mert megtehették. Szabad akaratukból.
S most pont emiatt tehetik azt is meg, hogy akár a híd alatt is aludhatnak (ami persze nem teljesen igaz, de egy ilyen demagóg példában jól mutat).
És milyen jó, hogy midezt így meg is írhatjuk. Hátha valaki okul belőle, és tesz, ahogy jónak látja. Mert szabadság az van, elvtársak, szabadság az van. Csak vannak, akik inkább nem kérnek belőle.
