Nem bírom magamban tartani, pedig nagyon készültem rá, hogy nem írok semmit ebben a témában. A családdal már többször is kibeszéltük ezt a témát, és legutóbb már apám is azt a nótát fújta, hogy bizony angol nélkül nem lehet majd megélni sem itthon, sem külföldön, szóval tanuljon csak mindenki.
Nos, akárhogyan is csűri-csavarja Wacha Balázs a nol.hu oldalán a Révész Sándorral folytatott vitában, nagyon sok dologban nincs igaza a nyelvtanulással kapcsolatban.
Először is az eszperantó igazán nem jó túl sok mindenre. Egyrészt...Nem bírom magamban tartani, pedig nagyon készültem rá, hogy nem írok semmit ebben a témában. A családdal már többször is kibeszéltük ezt a témát, és legutóbb már apám is azt a nótát fújta, hogy bizony angol nélkül nem lehet majd megélni sem itthon, sem külföldön, szóval tanuljon csak mindenki.
Nos, akárhogyan is csűri-csavarja Wacha Balázs a nol.hu oldalán a Révész Sándorral folytatott vitában, nagyon sok dologban nincs igaza a nyelvtanulással kapcsolatban.
Először is az eszperantó igazán nem jó túl sok mindenre. Egyrészt nem beszélik sokan, másrészt egyetlen komoly szaklapot sem közölnek ezen a nyelven (kivéve gondolom az eszperantóról szólókat). Nem utolsó sorban, és talán a legfontosabban, az eszperantó megtanulására fordított időt az illető nem egy igazán használható nyelv elsajátítására fordítja. Vagyis helyből elvesztegetett idő.
Aztán jön az angol gyepülése, szerintem teljesen alaptalanul. Kezdjük azzal a téveszmével, hogy az EU minden ország anyanyelvét támogatja, és akkor miért is kellene angolul megtanulni. Nos az a tény, hogy az EU ezt megteszi, csak abból az egyszerű meglátásból fakad, hogy így lehet biztosítani annak a felemás érzésnek a nem felbukkanását, hogy nyelvi gyarmattá akarjuk tenni fél Európát.
Még az EU parlamentben is az van, hogy igaz ugyan, hogy mindent fordítanak a kedves képviselőknek a plenáris üléseken, de amikor igazi tárgyalásra, munkabeszélgetésre kerül a sor, akkor bizony nagyon gyakran egyszerűen nincs se idő se hely arra, hogy két tolmács oda-vissza fordítgasson. Ki tud úgy komoly gondolatmeneteket élőben kifejteni, megvitatni, amikor minden egyes tagmondat után várni kell legalább 15 másodpercet arra, hogy ezt valaki úgy nagyjából lefordítsa? Az EU-s képviselők is gyorsan megtanulják, hogy vagy angolul (németül, esetleg franciául) tudnak, és akkor érdemben vehetnek részt a törvények formálásában, vagy egyszerűen kimaradnak belőle, és mint birkák szavazhatnak róla.
A következő baki ott jön az érvelésben, hogy, idézem:
E tekintetben az eszperantó nincs kiemelkedően rossz helyzetben, de itt is természetessé kell tenni, hogy a nyelv alkalmazását az eszperantómozgalom körein kívül is tudomásul vegyék...
Nos, eddig se történt meg, nagyon valószínű, hogy ezután sem fog. Minek kellett még egy nyelvet feltalálni, amikor a mostani, beszélt és élő nyelvekből is van elég? Az a gondolat meg, hogy valamit természetessé kell tenni azáltal, hogy erőltetjük a használatát az helyből öngyilkos Mikulás.
Tehát nem a vizsgadivatot kell visszafogni, hanem a szaknyelvi alkalmazás körét kell fokozatosan bővíteni, így lehetővé tenni, hogy a nemzetközi kommunikációban a rendelkezésre álló eszközök a megérdemelt módon versenyhelyzetbe kerüljenek, hogy az állampolgárok is megválaszthassák a nekik könnyebb, nagyobb lehetőséget, szabadabb önkifejezést lehetővé tevő eszközt.
Nem tudom, hogy Wacha Balázs melyik évszázadban él, de szerintem ez a választás már megtörtént. Megtették a természettudományok, a gazdasággal foglalkozó szakértők, a politikával foglalkozó nemzetközi intézmények is. Úgy hívják, hogy angol.
És ha már a vizsgadivatnál tartunk. Soha, egyetlen szakágban nem volt baj a szaknyelvi alkalmazással, hiszen nagyon gyakran, legalábbis a második világháború után a szaknyelvi írások angolul jelentek meg. Aki rendesen meg akarta tanulni a szakmáját, előbb vagy utóbb de szembesült a szakirodalommal, éspedig angolul. Akarva-akaratlanul meg kellett tanulnia a szaknyelvet.
Pont a vizsgadivat által erőltetett hétköznapi beszéddel van baj, itt látható, hogy akár melyik nemzettség fiai és lányai, és itt sajnos nagyon jellemzően az élbolyban állunk, egyszerűen nem képesek társalogni. Olyan semmiségekről, hogy ki hogy van, hogyan érzi magát, milyen az időjárás, mik voltak a legutobbi sport vagy politikai események. Állunk vagy ülünk, mint a kuka egy konferencián vagy egy értekezlet szünetében...
Az sem helyénvaló, hogy míg a magyar állampolgárok lassan egymástól is megkövetelik az angol nyelv ismeretét, a Magyarországon működő külföldi cégek megengedhetik maguknak, hogy sokszor nevüket, alapvető információikat is csak angolul helyezzék a szemünk elé.
Érteném én Wacha Balázs érvelését, ha a tízmillió németül (és persze magyarul) beszélők országa volnánk. De nem vagyunk. Pont azt fontos itt látni, hogy a magyaron kívül nagyon sok honfitársuk egyetlen más nyelvet sem beszél. És ami a legborzasztóbb, hogy ennek még az igénye se támad fel benne.
Hiszen angolul nem csak azért kell(ene) tanulni, mert talán feszegeti az intelligenciát, intellektuális kihívás jelent, mozgatja az agytekervényeket (persze nem annyira, mint az ógörög, hiszen az "I Tarzan you Jane" sokkal egyszerűbb annál), hanem azért is, mert a világ úgy döntött, hogy ezen a csatornán árasztja magából az információt. És aki ebben az információáradatban süketül áll, mert nem érti, nem beszéli a nyelvet, az először csak lemarad. Talán nem is nagyon, csak egy kicsit, hiszen csak egy kicsivel elavultabb technológiához jut hozzá, csak egy kicsivel elavultabb tudományt tanít, csak egy kicsivel kevésbé informált arról, hogy mi is történik a nagyvilágban.
De egy idő után már nem csak lemarad. Egy idő után egyszerűen kimarad a fejlődésből. Mindenből, ami igazán érdekes, ami túlmutat szegény kis fizikai és szellemi korlátokkal horizontján.
Nos ezek után már csak még még egy lapáttal tűzre az, hogy apámnak sincs igaza abban, amit mondott. Mert angol nélkül megélni nem nemlehet majd, hanem már most sem. Csak azok, akik nem beszélnek angolul ezt még nem látják...
