Megdöbbenve olvastam Navi Pillay írását a nol.hu-n a tengeri menekültek helyzetéről. Arról, hogy embereket hagynak meghallni a tengereken, olyan forgalmas szakaszokon, ahol naponta több nagyobb-kisebb hajó is elhalad. Nincs is ezen mit szépíteni, hiszen ahogy ő is írja:
Az emberi jogok élharcosai megrendülve és lesújtva ismét tiltakoztak, emlékeztették a kormányokat és a magánvállalatokat arra, hogy bajban lévő személyek megmentése a tengereken nemcsak a nemzetközi tengerjogi szerződések által meghatározott feladat, hanem alapvető emberi kötelesség is - az utasok státusától és utazásuk céljától függetlenül.
Azonban Navi Pillay ennél tovább is megy, és akarva akaratlanul is vad vizekre evez ezzel.
Megdöbbenve olvastam Navi Pillay írását a nol.hu-n a tengeri menekültek helyzetéről. Arról, hogy embereket hagynak meghallni a tengereken, olyan forgalmas szakaszokon, ahol naponta több nagyobb-kisebb hajó is elhalad. Nincs is ezen mit szépíteni, hiszen ahogy ő is írja:
Az emberi jogok élharcosai megrendülve és lesújtva ismét tiltakoztak, emlékeztették a kormányokat és a magánvállalatokat arra, hogy bajban lévő személyek megmentése a tengereken nemcsak a nemzetközi tengerjogi szerződések által meghatározott feladat, hanem alapvető emberi kötelesség is - az utasok státusától és utazásuk céljától függetlenül.
Azonban Navi Pillay ennél tovább is megy, és akarva akaratlanul is vad vizekre evez ezzel.
Mai világunk egyik legnagyobb emberjogi problémáját jelentik azok a milliók, akik életüket és biztonságukat kockáztatják, hogy határokon keljenek át a jobb élet reményében.
Itt van a kutya elásva. Ezek a hajótöröttek nem azért hajótöröttek, mert a munkájukat végezve egyszer csak felmondta a gépház a szolgálatot, vagy kilyukadt a hajótest. Ezek az emberek nem próbálnak mást tenni, mint egyszerűen odébbállni, és egy másik országban úgy szerencsét próbálni, hogy annak fejlődéséért azidáig a pontig még semmit sem tettek.
Vagyis, és most bocsánatot kérek előre azoktól, akik érzéseit most ezzel megsértem, akik pont arra játszanak, hogy a célországban majd nekik is jól megy, hiszen ott mindenkinek jól megy.
Ezt mifelénk úgy hívják, hogy élősködés.
És ezt, emberi jogok ide vagy oda, de nem szokása sokaknak eltűrni. Hiszen ezekért a menekültekért is valakinek fizetni kell majd (kórházi ellátás, tb, nyugdíj, munkanélküli segély, oktatás, stb.). Gondolom nem áll majd Navi Pillay elsőként a sorban, hogy az ENSZtől kapott fizetését ezért felajánlja.
Akkor pedig nem kell csodálkoznia senkinek azon, hogy a kikötők, hajóskapitányok és a hajózási társaságok nem vagy csak nagyon nem akarva veszik fel a tengeren hánykolódókat. Hiszen utána mit is kezdenének velük? Így aztán a kikötők inkább nem veszik át a menekülteket, hiszen van ezenfelül ezernyi más problémájuk, és innentől kezdve mindenki visszafele táncol ezen a csatárláncon.
Mondhatja Navi Pillay, hogy ez embertelenség. A vergődőket a tengeren hagyni az is. Szerintem is kötelessége az arra hajózóknak őket fölvenni. De őket egy szuszra befogadni csak akkor nem embertelenség a befogadókkal szemben, ha Navi Pillay azt is garantálni tudja, hogy ezekért valaki, akárki, de nem a befogadó többség, fizet majd. Ami ugye nem létezik, csak a mesében.
Mert egyébként így az írás csak önáltatás. Vagy még rosszabb, magasabb eszmékre való hivatkozás közbeni humanitárius álruhába bújt máséval való csalánverés.
Még ha tengeri az a csalán, akkor is.
