Tótawé megint a lovak közé csapott, és most a szakszervezeteket, a sztrájkokat üti az ostornyéllel. Végre rámutatott, hogy bizony az egész intézmény, a szakszervezet, és az általuk összehozott sztrájkok lassan elvesztik az értelmüket. Ahogy írja:
Nem tetszik a férfivécé? Kevés a fizetés? Ezért a munkáért bárhol többet fizetnek? Ezt elő lehet adni a főnöknek, az ő felelőssége ugyanis ilyenkor újraszámolni, mennyit is ér az illető munkás. Ha nélkülözhetetlen, akkor majd ad több fizetést, meg piros szőnyeget a vécébe. Ha meg egy fillérrel se ér többet, és hat másik áll sorban a munkájáért, akkor mehet isten hírével.
Persze a honlapján aztán keményen nekiestek, hogy bizony a sztrájk elidengeníthetetlen intézmény, a szakszervezetekre is szükség van.
De sajnos nem.
Tótawé megint a lovak közé csapott, és most a szakszervezeteket, a sztrájkokat üti az ostornyéllel. Végre rámutatott, hogy bizony az egész intézmény, a szakszervezet, és az általuk összehozott sztrájkok lassan elvesztik az értelmüket. Ahogy írja:
Nem tetszik a férfivécé? Kevés a fizetés? Ezért a munkáért bárhol többet fizetnek? Ezt elő lehet adni a főnöknek, az ő felelőssége ugyanis ilyenkor újraszámolni, mennyit is ér az illető munkás. Ha nélkülözhetetlen, akkor majd ad több fizetést, meg piros szőnyeget a vécébe. Ha meg egy fillérrel se ér többet, és hat másik áll sorban a munkájáért, akkor mehet isten hírével.
Persze a honlapján aztán keményen nekiestek, hogy bizony a sztrájk elidengeníthetetlen intézmény, a szakszervezetekre is szükség van.
De sajnos nem.
Miért is jöttek annak idején, a vadkapitalizmus korában létre a szakszervezetek, és miért nem volt más eszközük, mint a munkásosztály legutolsó lépése, a vallásos alapokon nyugvó "felrobbantok mindenkit"-tel egyenlő munkabeszüntetés? Mert nem volt más lehetőségük arra, hogy az egyenlőtlenséget, ami a munkáltatók és munkavállalók között fennállt, megszüntessék, vagy legalább is csökkentsék.
Csakhogy mostmár van erre más mód is.
Miről szóltak a szakszervezeti akciók?
Munkaidő. Hoppá, és mostmár törvénybe van szabva, bizonyos határokon túl túlóradíj van és hasonlók. Életkor (gyerekek nem, vagy csak különleges esetekben, pl. nyári munka), képesítés, és a képesítéssel járó privilégiumok is biztosítva vannak (ha még erre itthon nincs is gyakran bizonyíték).
Munkakörülmények. Hoppá megint, mert ez is elő van írva, szépen sorban, hogy milyen típusú munkavégzéshez milyen "szolgáltatások" járnak a munkáltató felől, gondoljunk csak a kötelező zuhanyzókra, mellékhelyiségekre, ebédidő, stb.
Munkabér. Hát igen, megint bukta, mert a minimálbér állami szinten megszabott, és annak idején pont erről szólt a nagy küzdelem.
Egyenlő esélyek munkavállalásra nemek szerint. Hát megint mellé a szakszervezetek számára, hiszen ez is államilag garantált, kivéve nagy fizikai igénybevételt kívánó különleges esetekben.
Úgy tűnik, hogy a szakszervezetek felett nagyon is eljárt az idő. Nem csak azért, mert nagyon sok érdemük már törvényileg garantált, hanem azért is, mert nem csak nemzeti szinten, de európai szinten is majd minden vetülete az elmúlt 50-100 év küzdelmének szabályozva van vagy lesz. Az esetek 99%-ban a munkavállalók érdekeit szem előtt tartva.
Akkor pedig miért is vannak? Ahogy Tótawé is rámutat, nagyon gyakran gyanúsan csak arra, hogy asztal alatt vagy felett (de nem odanézve) személyes érdekekre használják őket fel egyes személyek.
Pedig hát erre is vannak már törvények, nem?
