Egyszerűen nem bírom szó nélkül hagyni Béndek Péter nol.hu-s irományát, melyben kifejti, hogy szerinte mégiscsak összeegyeztethető a vallás és a tudomány, és hogy pont a tudománynak kellene belátnia, hogy pont emiatt van igenis nagyon-nagy szüksége a vallásra és a hitre. Meg persze, hogy van isten.
Noooooooooormális?
Annyira felizgatott az írás, hogy kénytelen vagyok végigmenni, és válaszolni minden egyes kijelentésre, amely szerintem erre vár. Na kezdjük. Előre szólok, hogy hosszú lesz.
Egyszerűen nem bírom szó nélkül hagyni Béndek Péter nol.hu-s irományát, melyben kifejti, hogy szerinte mégiscsak összeegyeztethető a vallás és a tudomány, és hogy pont a tudománynak kellene belátnia, hogy pont emiatt van igenis nagyon-nagy szüksége a vallásra és a hitre. Meg persze, hogy van isten.
Noooooooooormális?
Annyira felizgatott az írás, hogy kénytelen vagyok végigmenni, és válaszolni minden egyes kijelentésre, amely szerintem erre vár. Na kezdjük. Előre szólok, hogy hosszú lesz.
A felvilágosodás és a tudományos haladás alapján álló gondolkodók – akik a tudományukat folyamatosan bővülő és egyre pontosabb ismeretek tárházának tekintik – nem vesznek tudomást Istenről se mint tudományos elvről, se mint a világi tudományos elvek korlátjáról. A felvilágosult, önmagát progresszívnak tartó értelmiség legfeljebb annyit hajlandó belátni, hogy nem áll rendelkezésére minden tudás, amivel a jelen problémáit orvosolni lehet.
Az első mondat világosan kifejti a tudományos világ hozzáállását istenhez, és a hasonló koncepciókhoz. Vagyis, minthogy a tudományos vizsgálódás ezt követeli meg, arra várnak, hogy az egyházak és hitgyülekezetek képviselői végre jönnek egy olyan bizonyítékkal (kísérlettel, eredményekkel), amelyek reprodukálhatók, vitathatók, kiértékelhetők. Ha mindez meglesz, majd foglalkoznak istennel.
Az pedig, hogy a felvilágosult világ hajlandó belátni, hogy a jelenlegi tudásunknak vannak korlátai (mind a megismert és felismert jelenségek magyarázatában, mind a megismerés precizitásában), az csak előnyére válik. Mikor hallottunk egyetlen vallás képviselőjét arról értekezni, hogy mennyire nem képesek megismerni, lokalizálni istent, hiszen az erre kialakított elméletek szerint ennyire meg annyira lehetséges ez. Na ugye...
Azt viszont szilárdan hiszi, hogy a problémák megérthetők, összességükben a súlyuk csökkenthető, illetőleg hogy a problémák zöme akár teljesen fel is számolható. A progresszív értelmiség azt gondolja, hogy megvan az értelem, az erkölcs és a jóakarat ahhoz, hogy a világ a jelenlegi állapotában – különösképpen a liberális demokráciákadta keretek között – folyamatosan javuló életfeltételekkel szolgáljon az emberi faj számára, ezért tehát csak idő kérdése, hogy mikor köszönt be az Örök Béke kora.
Bizony, az első mondat leírja azt az optimizmust, amely a technológiai és tudományos fejlődést hajtja. Ez az a meggyőződés, amely szerint előbb vagy utóbb, de lehetőségünk nyílik majd arra, hogy a ma még meg nem értett jelenségeket leírjuk, értelmezzük, és akár a saját hasznunkra is felhasználjuk. Elég pl. a villám megértésétől, az elektromosság, az elektronika fejlődésére és a mai háztartási technológiák kialakulására gondolni. Ehhez képest a vallások nagy része, főképp a rabszolga ideológiákon kifejlődött kereszténység fő mondandója az, hogy itt vagyunk, ez beszarás, de majd máshol jobb lesz, ha megfelelően viselkedsz. Ja és hinned kell valamiben, amit-akit senki sem látott-hallott, nem bizonyítható, hogy létezik. Ez miért jobb?
Az Örök Béke kora vagy annak eljövetele inkább vallásos nekiindulásként jön be (ugye a mennyek országa, és hasonló dolgok). A tudomány rendszerint azzal van elfoglalva, hogy a jelenlegi helyzeten javítson a jelenleg felismert korlátokat és veszélyeket figyelembe véve. Ismétlem magam, de mivel a tudomány tudatában van megismerésének korlátozottságában, a jelenlegi megoldások is korlátozottak lesznek, pont emiatt.
Ezzel a hittel szemben áll a konzervatív értelmiség felfogása, amely szerint se a szakmánk (a filozófia, a tudomány), se a szakmánk tárgyát képező emberi állapot nem írható le értelmesen Isten figyelmen kívül hagyásával. Abból következően, hogy a konzervatív ember nem képes elfogult optimizmussal értékelni az emberi fajta képességeit, szkeptikus az emberi értelem lehetőségeivel és a puszta emberi humanitásra alapozott társadalmi jóakarat sikerességével kapcsolatban, Isten mindig is nyitott opció marad számára. De ha az, akkor mindjárt annál több is: valóság.
A konzervatív értelmiség nem hiszi, hogy a világ nem írható le értelmesen isten figyelmen kívül hagyása nélkül. Konzervatív értelmiségiek ebbe az állapotba menekülnek, rendszerint annak hatására, hogy már elérték azt a kort, hogy eléggé sarokbaszorítva érezzék magukat eljövendő elmúlásuk miatt. Rendszeritn az addig letett munkák és eredmények időállóságának inverzfüggvényében kezdik el kijelentgetni, hogy hát (remélem) isten létezik, mert egyébként elmúlok, mint az elektron a CPU ciklus után, és annyi lesz. Sírkő, semmi más. Na ennél az istenben való hit mégiscsak megnyugtató, nem?
Az optimizmus hiánya rendszerint a korral járó megkeseredettség, hagyjuk is ezt.
Az utolsó mondat igazán nagy húzás. Kijelentek valamit, s ha már kijelentettem, akkor így is van. Hogy ez a Béndek mekkora (szabadon behelyettesítő káromkodás). Na, akkor ez most igaz?
A konzervativizmus a filozófiában nem más, mint a filozófia – az ész és tárgyai – korlátainak felismerése. A konzervatív filozófia pedig Istenre mutat, mert egy filozófián túli erőt remél a saját határain túl éppen azoknak a problémáknak és aggasztó gondoknak a dolgában, amelyekkel önmaga nem tud mit kezdeni, ám amelyeket negligálni sem akar. Valódi konzervatív filozófia éppen ezért nem lehet Isten nélkül.
Az első mondat, mint Béndek definíciója elfogadható, legalábbis a mostani bejegyzés idejére.
A másodikban már megint ferdítéssel van dolgunk. Viszont az, hogy a jelenlegi megismerés korlátokkal küzd (mind kiterjedés, mint precizitás szempontjából), még nem mutat istenre. Egyrészt azért, mert még senki sem definiálta, mi isten, másrészt pedig mert még senki sem bizonyította, hogy létezik. Az, hogy valamit nem tudunk teljes precizitással megmérni pl. a Heisenberg bizonytalanság miatt, még nem mutat egy nemlétező, nemdefiniált objektumra. Kant nem véletlenül jutott arra a felismerésre, hogy isten nem létezik. Hiszen nem is kell, hogy létezzen. Mind a megismerhető és a nem megismerhető világ megvan nélküle.
A harmadik mondat ennek fényében semmi értelemmel nem bír. Csak azt bizonyítja megint, hogy Béndek nagyon akarja, hogy isten létezzen a konzervatív filozófia szerint.
Ami pedig a felvilágosult filozófiát és tudományt illeti, azok már régen elérték önmaguk határait. Már régóta nem képesek megelőlegezni a problémákat és a megoldásokat, és már régóta csak kezelik az emberiség gondjait. A világ már régen kiszabadult a megértés és a normák ellenőrzése alól, és ilyen körülmények között a megértésére irányuló minden akarat csak részleges és torz lehet. A cselekvés mindig a megértés előtt jár, a normák folyamatos ostrom alatt állnak és morzsolódnak szét, az individuum megölte a személyiséget. A szabad akarat a hordozójából kiszakadt, önálló életre kelt masinériaként töri-zúzza a még felismerhető világot. Három példa az antinómikussá romlott emberi helyzetre: a géntechnológia és a befektetési bankok fölötti kontroll lehetetlensége, az igazságosság elvének lehetetlensége, valamint a termelés és a fogyasztás alapjainak összeegyeztethetetlensége.
Az első mondat égbekiáltó hazugság. A tudomány, ha már határokról beszélünk, két dolgot érdemes tisztázni. Egyrészt a tudomány belátta, hogy véges a jelenleg megismert tudás és az általa leírt világkép, de ez persze nem jelenti azt, hogy a megismerés, mint folyamat állt le. Másrészt pedig elméleteket dolgozott ki arra, hogy ezen megismerés során milyen precizitással tudjuk azt tenni. Vagyis nem arról van szó, hogy valamit nem tudunk megismerni, hanem azt, hogy az erre irányuló mérések bizonyos precizitással fognak történni, és ez nem javítható meghatározott értékeken túl a helyzettől függően. Vagyis helyzet és mérés függő a precizitás (ami persze változhat, ha a helyzet, a mérés, a kísérlet változik). Ez még nem a világvége.
Hm, a második mondat megint propaganda gyanús. A technológia és a tudomány az, amely legalább megpróbálja a problémákat megoldani (még ha időbeli késéssel is). A vallás még erre sem képes, csak égbenyújtja a kezét, és várja a megoldást valakitől, valamitől, amiről nem is tudja, hogy mi az (és nem is létezik jelenlegi megértésünk szerint). Mi ez, ha nem eszementség?
A világ nem szabadult ki a megértés normái alól, mégha nagyon sok vallásos ember ezt szeretné elhitetni velünk. Nekik érdekük, hiszen ha valaki feladja a megértésre vonatkozó erőfeszítéseit, akkor "vallásos kell hogy legyen", a templomban a helye, és ettől csak az egyházak anyagi helyzete lesz jobb. A világ pont abba az irányba halad, hogy egyre többet értünk meg abból, hogyan élünk, hogyan halunk, hogyan keletkezett a világ, milyen hatásokkal vagyunk magunkra, a környezetre, a bolygóra, és hogyan tudjuk ezen hatásokat csökkenteni, vagy megszüntetni. A vallásosság fikarsznyit sem tett ezügyben.
Pont a vallásosság, a hit az az aréna, ahol a cselekvés megelőzi a megértést. Hiszen isten, mint koncepció még nincs megértve, nincs leírva, mindenki a saját elképzelései szerint alkot róla véleményt. Pont úgy, mint tették azt az elektromosságról két évszázaddal ezelőtt. Az pedig, hogy az individuum megölte a személyiséget, az egyszerűen sületlenség.
A következő mondat a bibliába illik, ki is hagyom. Filmötletnek talán jó lesz.
A géntechnológia fölött nem vesztettük el a kontrolt. A befektetési bankok fölött nem alakítottuk ki a kontrolt, tehát elveszteni sem volt módunkban. Mint a kettő választás kérdése. Ha Béndek kontrollálni akarja a géntechnológiát (ő tudja, miért, gondolom vallásos megfontolások miatt úgy hiszi, hogy ettől neki jó lesz), hát hajrá.
Az abszolút igazságosság mindig is lehetetlen, ha valaki szubjektumként próbál meg "igazságos" lenni. A vallás ehelyett istenre hivatkozik, amely valamilyen átláthatatlan ok miatt mindig az egyház mellett tör pálcát, soha nem ellene (ki hallot már olyat, hogy a pápa kihirdetné, hogy basszus, az egyház kurvára szétcsinálta az elmúlt pár évszázadot?). A tudomány pedig nem igazságosságot keres, hanem igazat. Döntenie nem kell.
A termelés és fogyasztás alapjainak összeegyeztethetetlensége pedig olyan dolog, mint a tűz és víz összeegyeztethetetlensége. Szép és jó, hogy ezt kijelentettük, de ettől még van gőzgép, amely pont ezt zabolázza meg, és teszi számunkra hasznossá.
A felvilágosult értelmiségnek már reménye sincs, hogy „fogást találjon” a szabad akaraton, de még úgy tesz, mintha reménykedne: ahogy a múltban, úgy a jövőben is igaz lesz, hogy a problémákkal lépést tartanak majd a megoldásaik, hogy az emberi értelem újra és újra diadalt fog aratni, és visszaveszi a kontrollt az akarat felett. Ez azonban a problémák teljes meg nem értéséről árulkodik. Azok a problémák, amikről úgy tudni, megoldottuk őket, sose jutottak el a megoldásig, de új problémákat generáltak, vagy más régi problémákkal keveredve olyan szörnyszülötteket hoztak létre, amelyeknek már a leírása is hibás. A tudományos és filozófiai ész egyre tökéletesebben veszítette el közösségét a világgal, amelyben élt, általuk maga az emberi ész idegenedett el a világtól és önmagától, hogy végül eljussunk oda, ahol most tartunk: csak az önáltatás maradt azzal kapcsolatban, hogy urai vagyunk a helyzetnek, a legadekvátabb állapot pedig a reménytelenség.
A felvilágosult értelmiség tudja, hogy nem kell "fogást találnia" a szabad akaraton. Aki olvas erről, tudja, hogy nem létezik. Reménykednie sem kell abban, hogy a megoldások a problémákkal lépést tudnak tartani, hiszen tudja, hogy most, ma, ebben az évtizedben több ember él a bolygón, mint előtt bármikor összesen. A megoldások megtalálásának valószínűsége egyenesen arányos a rajta gondolkozók számával.
A tudomány belátja, alapkőként elfogadja, hogy a jelenlegi megértés határokkal "küzd", és annak alárendelt. Aki a jelenlegi megoldásokat nem szereti, kéretik levetkőzni, a házból kimenni, a falut-várost elhagyni lábon, ki az erdőbe. Lehet. Amíg Béndeknek ehhez nincs kedve, addig szerintem nem kellene véreszájúskodnia. Még a végén isten megharagszik rá, és villámot szór a fejére.
Pont a tudomány az a hely, ahol az önáltatás nem megengedett. Nem mondhatjuk, hog hiszünk valamiben, amiről nem tudjuk bizonyítani, hogy létezik, nem mondhatjuk, hogy reprodukálható kísérletek helyett embertársainknak hinni kell abban, amit mondunk. És nem hivatkozhatunk arra, hogy minél jobban hisz valaki, annál jobb lesz neki. A tudomány nem hiszi, hogy ura a helyzetnek. Mert a tudományban nincs úr, nincs hit, csak adat, kísérlet és eredmény. Ha valakinek kétségbe kell esnie, és csak a reménytelenség jut, az pont a hit és a vallás: az intézmény nemlétező alapokra épített légvár, amely kizárólagosan mások anyagi kizsákmányolására irányul. Normális helyeken az ilyet nem tűrik el.
A kétségbeesés teremt hitet ilyen körülmények között, hogy az egy újfajta emberi észnek legyen a szülője, amely visszatalál Istenhez és a természet törvényeihez. Ha progresszív barátaink, akik nem látják a „társiatlan társiasság” tragédiáját (a magánérdek és a közjó konfliktusának feloldhatatlanságát), akik nem látják a modern filozófiák funkciótlanságát és kudarcosságát, akik nem látják a legújabb társadalomelméletek körbeforgó természetét és a napjainkra teljessé vált kiszáradását, akik nem látják a „fejlett” világ elszakadását minden maradék eszményétől, és mindent összevetve nem látják a racionálisan belátható elmélet és a gyakorlat összeférhetetlenségét – ha tehát ezek a barátaink hajlandóak volnának a saját elméleteiket kitenni a puszta ráció lakmuszpapírjának – nos, az valódi megváltás volna az emberiség számára.
Az istenes blablát kihagyom, de kiváncsi volnék, hogy pontosan mely természet törvényeire hivatkozik Béndek. Azokra, amelyet a tudomány megismert, vagy más, még nem megismertekre?
A második mondatnak se füle, se farka. A mondat hiányos, és értelmezhetetlen. De megint egy irányba megy, pont a tudományt próbálja ostorozni amiatt, mert Béndek szerint nem teszi ki az elméleteit a ráció követelményeinek. Pedig ez az a hely, ahol ez megtörténik. Ideje lenne már a vallásosságot is hasonlóan csinálni, nem?
Ez azonban már politikai, ha nem egyenesen egzisztenciális bátorságra vallana. Egy elmélet vagy kultúra kudarcosságát felismerni követel ugyan némi erudíciót, de azért nem is lehetetlen. Sokkal nagyobb erőfeszítés a kudarcot bevallani. És a dolgok – köztük a modernség kudarcosságának elismerése – itt akadnak el. A tét nagy. De a gyávaság legalább akkora.
A vallásosság, a hit alapjait ugyanilyen rigorózus, tudományos alapokon vizsgálni pontosan ilyen bátorságra vallana. Nem teszi senki sem. Nem teszi, mert egy dologra vezetne: tagadhatatlanná tenné azt a, tudomány által régen felismert, tényt, hogy a vallás, az istenbe vetett hit csak humbug. Céltalan, lényegtelen, és legfőképp, értelmetlen cselekvés. Az, hogy a vallás kudarcosságát valaki felismerje, nagy erudícióra nincs is szükség. Csak egy kis józan paraszti észre, meg persze arra, hogy ne fogadjuk el bizonyítékként azt, hogy valaki égreemelt kezekkel azt kérje, hogy higgyünk benne, attól lesz nekünk jó.
A tét tényleg nagy. Vagy sikerül a Béndekhez hasonló, badarságokat összehordó embereket arra rávenni, hogy tényleg gondolkozzanak, hogy rájöjjenek, hogy azzal, hogy a tudomány jelenlegi állását ostorozzák, és igazi megoldások helyett egy nemlétező istenbe vetett hit elfogadását hirdessék, vagy maradunk itt, ebben az intellektuális iszapban, ahol a Béndekhez hasonló emberkék szabadon irkálhatnak sületlenségeket, hazugságokat, elferdített féligazságokat.
