Mert lesz ám, akárki meglássa! Nem is egy, hanem több, sőt! S ami az egészben a leggyönyörűbb, hogy mindenki örülni fog neki.
Tótawé legújabb írásának olvasása közben lepett meg ez a nagy ötlet. Arról ír, tudniillik, hogy sajnos nagyon kevés ez a három párt nekünk (értsd Fidesz, MSZP és a Jobbik) így a választások előtt, hiszen, ha több párt lenne, az több választási lehetőséget, és a végén egy jobban kiegyensúlyozott parlamentet is jelentene.
Nos, a zemberek most nagyon valószínűleg a Fidesz nagybani többségét fogják megszavazni (ellenérvek persze mindig akadnak). S ha nagyon sikerül vizitdíjilag megkavarni ezt a választást, akkor megtolják egészen kétharmados többségig a fiatal demokratákat.
Nos, az eredeti forgatókönyvben (a nyilvánosban) persze ez nincs benne, de egy kétharmados többségtől Orbán Viktornak látomása lesz, meg- és fővilágosul, miszerint ő és a pártja nem csak a szavazóknak, hanem az egész nemzetnek felel ezentúl.
Ami persze nem rossz, hiszen ebből a nézőpontból egyszerre igencsak más álláspontot kell majd a Fidesz központi bizottságának képviselnie, mint ami ellenzéki szerepben vagy a szavazóurnáknál győzelemre segítette. Merthát ugye mégiscsak a nemzetről, annak felemelkedéséről, a kicsavart, szocializmusban rögződött rendszerek egyenesbeállításáról, a haza építéséről, a magyarság fejlett országok, Európa szintjére való fel- és behozataláról van szó.
Aki magyar, velünk tart. Right?
S nézzük, hogy pl. Ausztriában, ahol ugye a becsületes munkát becsülettel becsülik, ahol van egyetem, kávéház és egészségügy, mit is csinál a jópolgár ha elmegy az orvoshoz? Hm, kemény dió ez. Fizet becsülettel, mint a katonatiszt.
Többek között vizitdíjat.
Innentől nem nagy szellemi erőfeszítés azt belátni, hogy aki osztrák, az osztrák vizitdíjat fizet, aki német, az német vizitdíjat fizet, aki francia, az franciát, a hollandok hollandot, az angolok angolt, s mehetünk szépen sorban az összes EU-s országon, kinek meddig van erre érkezése.
Már látom is lelki szemeim előtt, ahogy a fideszes szavazók egymás tekintetébe révülve döbbennek rá, hogy igenis, aki magyar, az fizessen magyar vizitdíjat. Hogy erre nem jöttünk rá hamarabb?
Persze a választópolgár (az MSZP-vel egyetemben) majd esetleg felróhatja, hogy gyerekek, mintha nem erről lett volna szó, de hát a becsület az becsület, meg egyébként is, hajrá magyarok.
Na de mennyit is fizessünk? Annyit, amennyit az osztrák, vagy a német, angol, francia, holland, spanyol? Annyit nem lehet, hiszen ezek átlagosan 20-30 eurót perkálnak le az aszpirin költsége mellé.
De azért mondjuk 10 eurót majd csak kibírunk. Vagy ha annyit nem, majd ötöt. Mert egyet (értsd 300 Ft, hiszen addigra még lesz majd ez is, de ez sincs benne a 2007-es Fideszes választási programban), nos 1 eurót csak nem lehet fizetni, rajtunk röhög majd egész Európa.
S dalolva fogjuk fizetni majd az 1500 vagy 3000 Ft-os vizitdíjat. Becsületesen, hajrá magyarok.
Mellékvágány, de szentül hiszem hogy a szocialista kormány is be tudta volna vezetni a vizitdíjat, ha nem 300 Ft-os összeggel, hanem a fent említett tízszeresével kezdtek volna. Az utcáramenős, népszavazásos kavarás után pedig nyugodt szívvel léphettek volna vissza a 300 Ft-os keretre. Mindenki örült volna...
Nos, így lett a kisgömböcből nagygömböc, s így lesz majd vizitdíj is, meglássátok szömtükkel.
Fuss el véle!