Új kormány alakult az Egyesült Királyságban, hagyománybontóan koalíciós formában. A konzervatívok nem voltak restek a liberális demokratákkal összeállni, nem csak azért, mert 13 éves munkáspárti uralmat akartak lesöpörni. S első nekifutásra fel is adta a leckét az Orbán kormánynak, de rendesen.
A brit államadósság az angolok komfortzónája fölé duzzadt, részint azért, mert hatalmas összegeket fizettek ki azért, hogy a bankszférájukat megmentsék. Akarják, nem akarják, új kölcsönöket kell majd az államnak felvennie, hogy megőrizze működőképességét. S mindemellett amunkanélküliség is új csúcsokat döntöget.
Érdekes módon az új kormány, és miniszterelnöke nem azzal kezdte, hogy a nemzetközi sajtó előtt kiállva széles mellénnyel azt taglalja, hogyan nem fogják az idei költségvetési adatokat hozni év végén. Se nem azzal, hogy akár tetszik ez a hitelezőknek, akár nem, bizony a régi szerződésekben foglaltakat újra akarják tárgyalni.
Ehelyett a frissen alakult kormány ígéretet tett arra, hogy 50 napon belül új költségvetést készít, amelynek alapját egy 6 milliárd fontos (jelenlegi árfolyamon 1 923 milliárd, vagyis majd két billió forintos) megtakarítás, és a társadalombiztosítási kassza (egészségügyi kiadások, kórházi büdzsék, nyugdíj, stb.) 1 százalékos csökkentése képezi. Tudják ők is, tudja ezt mindenki, hogy enélkül a további kölcsöneik ára, ha áttételesen is a felvett hitelek kamatain keresztül, növekedni fog.
Hiszen a jelenlegi belső adminisztráció túl sokba kerül, gazdaságosabb államra van a britteknek szüksége.
Várhatóan a jelenlegi választási rendszert is meg fogják változtatni, legalábbis a LibDem-ek eltökéltek ebben, és a koalíciós tárgyalások során sem kellett ezt feladniuk, hogy a korábbi, monolit jellegű választhatósági rendszert megszüntessék, és a kisebb pártok parlamentbe jutását elősegítsék. Magyar viszonlatban érdekes fejlemény, hogy ez a változás viszont nagy valószínűséggel nem fogja a jelenlegi 650 választási körzet számát növelni.
This is how we do it
Nézzük a magyarosított számokat, csak viszonyítás képpen. A Wikipedia szerinti 62 millió brit lakost alapul véve, a mostani angol kormány egy magyar viszonylatban 310 milliárd forintos megtakarítási csomagot tűzött ki célul, a társadalombiztosítási 1 százalék mellé. S tette ezt azután, hogy a múlt évben masszívan megtámogatta bankjait. Az akárhogyan is nézem, több, mint az Orbán kormány törekvése, hogy a költségvetési hiány ne legyen több, mint akárhány százalék.
Csak viszonyításképpen, a 310 milliárd Ft, múlt éves költségvetési bevételi adatokat tekintve, kevesebb, mint 4%-os csökkentést jelentene. Amely százalék, valljuk be, egy normális, gazdasági alapokon működő vállalkozásnál akár az éves termeléshatékonysági növekedéssel egyenlő. Vagyis nem oltárian nagy megfeszítés.
A parlamenti képviselők számának csökkentésével kapcsolatban az angol számok még érdekesebbek. A magyarországi lakosságra arányosítva az angol MP-k (member of parliament, vagyis parlamenti képviselő) száma nem több, mint 105 képviselő már most is. Ehhez képest nálunk egy nagyjából negyedannyira hatékony, túlburjánzott, és érezhetően teljesen felesleges rendszer van érvényben.
Legutoljára csak annyi marad, hogy a brit kormány nem riadt vissza attól, hogy koalíciót alakítson ki annak ellenére, hogy ez nem bevett szokás, emlékezetük szerint nem igen működik. Tették, mert rengeteg a tennivalójuk, a lecke fel van adva.
Nekünk is.
