"Mit tehet az unió a romákért?" cimmel közölt a nol.hu egy véleményt, amelyet egyszerűen nem tudok szó nélkül hagyni. Hegyi Gyula írása szerint ugyanis nem tesz sem az EU, sem tagországai eleget a romák felzárkóztatásáért, a szociális háló megfelelő és rasszizmus nélküli kiterjesztéséért. A mostani nyugat-európai akciókat (lásd a fancia kilakoltatásokat) pedig elítéli, mondván az ottani demokráciák is csak a könnyebb végét próbálják a dolognak megragadni.

Hegyi szerint ugyanis három dolog hiányzik ahhoz, hogy a romák, akik szerinte igencsak komoly ütőkártyák az őszülő Európa megmentéséért folytatott játszában, helyzete végre elkezdjen "megoldódni".

Oktatás, képzés, munkahely.

Noooooormális?

Úgy látszik, hogy Hegyi nem volt még iskolában vagy munkahelyeken, ahol romákat is tanítanak vagy alkalmaznak. Mert érteném a nagy antirasszista pátoszt, ha az iskolákban az összes roma gyerek kitűnő tanuló lenne, vagy azért nem kitűnő, mert a tanári kar egyként pikkel rájuk, de egyébként ennek ellenére Adyt vagy Aranyt fejből citáló, a természettudományokban évekkel felettük járóknál is többet tudó csodagyerekek lennének nagy átlagban. Vagy ha munkahelyeken a most alkalmazásban állók mind a hónap vagy év munkása címmel, különdíjakkal telefűzérelt dolgozók lennének, akik a vállalatok alappillérjeként, sokak által becsült, rájuk csak felnézni tudó kollégákként lennének általánosságban szóbahozva.

Persze az utóbbi az iskolával kezdődik, de mégsincs a híradó azzal tele, hogy a roma gyerekek reggeltől estig a könyveket bújják, és csak rendőri közbeavatkozással lehet őket az iskolából hazazavarni, annyira szeretnének tanulni.

Hanem pont az ellenkezője, tisztelet a kivételnek.

Ezeket ismerve a nagy kérdés nem az, hogy mit tehet az EU a roma állampolgárokért. Hanem Kennedy után szabadon pont az, hogy mit tesznek (tettek és tesznek majd) a roma állampolgárok a hazájukért és az EU-ért.

Indulásnak nem is kellene több, mint az, hogy a gyerekek legalább az átlagos teljesítményt meghaladják az iskolákban, hogy a szülők az átlagos adófizetési rátát elérjék. Vagy ha ez az út nem is járható, akkor legalább azt, hogy egy pozitív dologban országos vagy EU szinten kiemelkedően járuljanak a többség által eddig felépített rendszerhez.

Akkor szívesen elbeszélgetnék Hegyi Gyulával arról, hogy hogyan segítsük őket tovább.

Addig viszont úgy tűnik, hogy a romák legnagyobb gondja az, hogy pont ebben a hármasban, oktatás, képzés és munkahely, a saját Bermuda háromszögüket találták meg.

Akárhányszor ezekről van szó, ők mindig eltűnnek.