Olvasom az index.hu-n, hogy az Intel arra készül, hogy 50 dollárért a kedves vásárló bizonyos processzorokban az eleve beépített, az optimális üzemelést lassító vagy megakadályozó alrendszereket kikapcsolhassa. S az Intel ettől reméli a kissé stagnáló bevételeinek növekedő pályára állítását.

Noooooormális?

Két dolog miatt is teljesen őrültségnek tűnik ez.

Egyrészt egyszerűen nem bírom megérteni, hogy miért is éri meg az Intelnek az, hogy az egy bizonyos teljesítményre képes processzort mesterségesen lelassítsák. Nem fér a fejembe, hogy miért éri meg nekik nem a lehető legjobb terméket a piacra dobni, s ezek után még reklámozni is, hogy nem a lehető legjobb terméket fejlesztették ki és adták el, hanem egy butább, kicsit odakoccolt, kicsit törött verzióját.

Másrészt pedig nem értem, hogy miért is reméli az Intel ettől a húzástól, hogy több pénzt fog keresni. Hogy egy olyan üzleti modellel, ahol egyrészt az emberek megveszik a kicsit karcos, kicsit eltörött processzort, hogy aztán még ötven dollárért kivegyék belőle a műkoptatást, hogy megint új és csillogó legyen, több pénzt lehet majd keresni, mint egy olyannal, ahol eleve egy jó terméket próbálnak meg eladni. Az ilyesfajta, magától értetődő, vásárlói lehúzásokat szoktak évekig nyögni a nemzetközi nagyvállalatok. Greed is not always good...

Hiszen mióta működőképes piaci model az, hogy először megfestjük a Mona Lisa-t, és utána, miután látszik, hogy tényleg mestermű lett belőle, teszünk még rá egy fekete bajszot is. Amit aztán a kedves megrendelő, feltéve, hogy leperkálja az ötven dolcsit, egy speciális radírral eltávolíthat majd.

Bajusz nélkül jobb is, őszintébb is, szebb is. Egyszerűbb is eladni.