Olvasom az The Economist egyik cikkét arról, hogy a RIM, a Blackbarry-k készítője is beállt a sorba, és bejelentette, hogy egy az iPad-hez hasonló tabletet akar a piacra dobni 2011 elején valamikor. Amit a professzionális piacra, üzleti felhasználóiknak szánnak majd. Hogy miért is hívják akkor PlayBook-nak, az már megérne egy noooormálist, de kiakasztás a cikkben ezután jön. Ahogy a cikk írja:
Apple’s success has triggered a frenzy of innovation. Soon consumers will be faced with a bewildering array of tablet devices, ...
Vagyis magyarul: "Az Apple sikere egy innovációs vihart váltott ki. A vásárlók hamarosan egy szédítő mennyiségű termékskálából választhatnak majd, ..."
Nooooooormális?
Milyen innovációs vihar?
Semmilyen. Inkább arról van szó, hogy egyszercsak nagyon sokat rájöttek arra, hogy mire is lehet a tablet-eket használni, és nem akarnak kimaradni a nagy tábortűz körüli örvendezésből.
Vagyis nem innováció folyik, hanem ideges kapkodással összekötött másolási mánia.
Az Apple megmutatta, hogy mit is lehet kezdeni a tablet formátummal. Kitalálták, hogy mire jó, hogy milyen interfésszel kell összekapcsolni. Rájöttek, hogy nem kis számítógépet, hanem sokkal inkább egy kiterjesztett telefon-szerű készüléket érdemes belőle csinálni. Amin lehet ugyan Excel táblákat kitöltögetni, de a felhasználók többsége úgysem ezzel fog foglalkozni.
Az iPad, és a körülötte folyó "innováció" megint egy nagyon jó példa egy előző posztban már kitárgyalt témára, miszerint az igazi innováció nem arról szól, hogy hogyan gyártunk le egy dolgot, hogy hogyan vezetjük az ötlettől a gyártósorig, és utána az eladó polcokon keresztül a vásárlók kosarába, hanem arról, hogy mi is az ötlet, miről is szól ez a termék. Hiszen a tablet formátum már nagyjából az ezredforduló óta közöttünk van. S az elmúlt tíz évben az Apple-n kívül senki nem tudott vele mit kezdeni.
Sem a Microsoft, sem a HP, a Dell, a RIM. Pedig próbálták ők is ezerrel. Az MS elköltött egy halom pénzt erre, főleg azért, mert Bill Gates szerint nagyon kúúúl volt a dolog. Csakhogy akármit is csináltak, a tömegnek nem kellett még egy kicsit sem.
Az iPad nagy ötlete sem az, hogy hogyan gyártsuk le, tegyük a fogyasztó elé a tabletet, hanem pont az, hogy mire is jó ez a készülék, mire lehet használni, mire akarja majd a fogyasztó használni.
S ezt nem lehet sok izzadással elővarázsolni a kalapból, akármennyire is szeretnék a manager pozicióban ülők ezt magukkal elhitetni. Az ötlet utáni tevékenységeket már lehet a hagyományos manager iskolában megtanult szabályok szerint irányítgatni, kontrollálni, vagy amit akartok.
Frenzy of innovation? Puhhhh-leeeeeze!!! Jajj, a vakbelem.
