Az "The liquifaction of hardware" című cikkben az The Economist arról ír, hogyan fogják a virtuálizált számítógépek felváltani a mostani hagyományos egyszeres operációs rendszereket. A cikk szerint most érkezett el az ideje annak, hogy nagyméretekben teret hódítson ez a technológia, hiszen nincs is annál jobb, amikor egymás mellett, egy gépen fér meg egy nagyvállaltokra jellemző korlátozott rendszer, ahol semmit nem lehet installálni, és védve vannak a fájlok, és egy nyitott, amit a szabadidejében használ az ember arra, amire akar.
Hiszen így volt ez már a mainframe-ek időszakában is, és most, hogy a VMWare és riválisa, a Citrix és a Microsoft is foglalkozik a dologgal, nagy fejlődés várható, főleg, hogy a szerverekre szánt programokat mostmár a desktop-okra (és laptopokra) is alkalmazzák.
Nooooooormális?
Akárhogyan is nézem, több bajom is van ezzel.
Először is, ahelyett, hogy több op.rendszert kelljen a gépemre telepíteni, ideje lenne egyet úgy megírnia a Microsoftnak, hogy az tényleg jól és, talán még fontossabb, kis teljesítményigénnyel működjön. Ami nekem nagyon imponál a Mac-ekben (és a Linux gépekben, ha már szó van róla), hogy ugyanazon hardware-ből látszólag sokkal többet tudnak kihozni. Azt már ne is említsük, hogy minden egyes rendszer update-em után a Mac gyorsabb lett, nem lassabb, és több funkciót kapott, nem kevesebbet (vagy kevesebbet tudót), és az op.rendszer helyfoglalása az update után nem nőtt, sőt időnként drasztikusan csökkent. Itt kellene a Microsoft-nak egy kicsit belehúzni, nem a virtualizálásban.
Másodszor, megint a Microsoft-nak köszönhetően, a gépem elég rendesen le van terhelve már egy MS op.rendszerrel is. Nem kell ehhez még egy második is, amely az elsővel parallel fut. Sőt, ha lehet kívánni, inkább az elsőt is fogyókúrára fognám, ha már erőforrásigényről van szó. Saját tapasztalat: kényszerűségből bekapcsoltam az ősrégi desktopomat, szegénykém még 1998,ből származik és Win2000 fut rajta. A sebessége egyszerűen felemelő volt, főleg a Vistás vállalati gépemhez képest.
Harmadszor, megint az MS szokásokat figyelembe véve, több op.rendszer még több karbantartási művelettel egyenlő. Ezt meg azt kell letölteni, az antivírus programot életben tartani, stb. Már egy op.rendszernél is elegem van belőle (ld. megint a Mac kényelmességét, vagy a Linux célratörőségét), nem hogy kettő vagy több op.rendszer kelljen így pátyolgatni. Habár mostanára teljesen elfogadottá vált mindez, szerintem nem normális dolog az, hogy ezt kelljen felhasználók millióinak csinálni.
Negyedszer, ha az első op.rendszer úgy lenne megírva, hogy alapjaiban biztonságos (ld. memória kezelés, párhuzamos futás, vírus biztonság, etc.) legyen, akkor nem lenne arra szükség, hogy egy vállalati és egy magán arca is legyen a gépnek. Pont ennek a biztonságnak a hiánya az, ami a vállalatokat ilyen paranoiás megoldásokra ösztökéli.
Ötödször, belegondolni is rossz, hogy a mostani boot időt még meg kellene hosszabbítani azzal, hogy választanom is kelljen két vagy több op.rendszer, vagy akármilyen lehetőség, között. Már a mostani is sokkal hosszabb, mint amennyit egy tv-nél vagy kábeltévé decodernél elfogadna az ember. De megint az MS évtizedes munkájának eredményeként egyszerűen eltűrjük az ilyesmit. Azt meg senki ne mondja, hogy nem kell kikapcsolni a gépet, mert ha áramot akar megtakarítani az ember, akkor bizony ki kell. Teljesen.
Hol vannak az EPROM-os, jól megírt, éveket-évtizedeket is kibíró alapprogramok, amelyeket két ms alatt betölt az op.rendszer, hogy utána a legújabb funkciókkal azt felékesítve két mp alatt a rendelkezésemre áll? Ilyen nehéz lenne jól programot írni?
Hatodszor, megint az MS-t ismerve, egy virtualizáció nagyjából annyival egyenlő, hogy ahány extra op.rendszert szeretnék használni, annyiszor többet fogok fizetni. Vélhetően ugyanazért a programért, csak más köntösben. Az MS egyébként is híres arról, hogy egy tucat bőrt lehúz ugyanarról a kódról, miért is lenne most másképp?
Mi is akkor az egész virtualizálás előnye?
