Tarlós takarít. Nagy erőkkel, összpontosítva a legégetőbb problémákra, a legszemetszúróbb aluljárókra. S míg azt várná az ember, hogy a média lelkesen arról ír és tájékoztat, hogy végre-valahára normális, vagy legalábbis normálisabb, állapotok uralkodnak a "kiemelt aluljárókban", ahelyett két dolgot sulykolnak belénk.

Egyrészt azt, hogy a megoldás nem teljes, és így csak a dolgok elkendőzésére lesz jó. Másrészt pedig azt, hogy a hajléktalan ember is ember. Pont olyan, mint bárki más.

Noooooormális?

Nem akarok ugyanabba a hibába esni, mint az egyik hozzászóló itt, akit keményen le-emberteleneztek a kommentezők, de nem bírom szó nélkül hagyni a fenti két hozzáállást.

Először is, lehet, hogy a megoldás nem teljes, de kezdetnek semmiképpen nem rossz. Lehet persze azon jajgatni, hogy akkor most csak a kiemelt helyeken van rend, és máshol nincs, de azt azért ne felejtsük el, hogy a főváros dolgozik azon, hogy megfelelő szabályozást teremtsen ahhoz, hogy a többi helyen is hasonló közrend- és tisztasági szintet lehessen, ha mást nem is, de elvárni.

Az pedig tényleg érdemes nem elfelejteni, hogy ezeken a helyeken mostantól nem lehet életvitelszerűen forgalmas közterületeken és aluljárókban tartózkodni, ami az első, de lefontosabb lépés ezen helyek rendbetételéhez. Vagyis legalább egy lépés megtétele mindenképpen több az "itt olyan sok a baj, hogy nem is tudjuk hol kezdjük, és emiatt aztán el sem kezdjük" hozzáálláshoz képest. Az emelje fel a kezét szót kérni, aki többet tett az ügyért az elmúlt 12 hónapban.

Másodszor pedig nem bírom megállni, hogy ezt a sokszor elcsépelt, "ők is éppen olyan emberek mint bárki más" szó nélkül hagyjam.

Mert a hajléktalanok nem olyanok, mint bárki más. Ha ez az "olyan emberek, mint bárki más" szólam igaz lenne bárkire is, akkor akárki, bárki ugyanúgy el tudna végezni egy nyitott szívkoszorú-műtétet, vagy megtervezni egy kőolajfinomítót vagy hidat, az egyetemen tanítani vagy kenyeret sütni, mint azok, akik ennek mesterei. Na ugye. Senki sem olyan, mint bárki más. Lehet ezt utálni, lehet ezt szeretni, de akárhogyan is nézem, pont ez a szép az egészben.

Persze, hogy a hajléktalanoknak is ugyanúgy joguk van munkához, szálláshoz a fejük felé, saját véleményhez, stb., mint bárki másnak. Ez tagadhatatlan, és része a társadalmi renbszernek, amiben élünk. De ettől még nem ugyanolyan emberek, mint bárki más. Aki ezt akarja meg elhitetni velünk, az próbálja meg a gondok gyökerét betemetni, elkendőzni. Azt, hogy miért is került valaki ebbe az állapotba, hogy miért fogadja el azt, hogy ilyen körülmények között él, s miért nem találja (vagy keresi) a kiutat innen.

Az álszent egyenlősdizés nem vezet semmi jóra, nagyon ideje lenne már abbahagyni. Karácsonyi magasztos érzések ide vagy oda.