Szinte nincs olyan elektronikai termék, amelyre nem lenne igaz, hogy az értékarányos teljesítménye ne növekedne. És szinte nincs olyan termék, ahol ez ne járna együtt mind a teljesítmény növekedésével és az ár egyidejű csökkenésével. A szinte azért került az előző két mondatba, mert pl. a műholdak esetén igaz ugyan, hogy a teljesítményük folyamatosan növekedett az elmúlt évtizedekben, de közben igazán olcsóbbak nem lettek. Ezidáig.
A www.cubesatkit.com weboldalon bárki, akárki megrendelheti, megtervezheti saját műholdját. Nem kell hozzá több milliárd dolláros fejlesztés, évek hosszú munkája, nem kell több tonnás műholdakat aprólékos odafigyeléssel, szakértők seregével megépíteni, s utána nem kell több millió dollárért a kilövést finanszírozni, és azon aggódni, hogy mi történik, hogy ha a rakéta a kilövő állványon bemondja az unalmast.
Nagyon sok tudományos kérdés megválaszolható kisméretű (pár kilós), úgynevezett nanoműholdakkal, amelyek bárki számára viszonylag olcsón hozzáférhetőek.
Ezt a rendszert használta pl. a delfti egyetem is, akik vékonyfilm napelemet és egy automatikus napszenzort akartak tesztelni az űrben. Egy Indiában fellőt cubesatkit-es rendszerű műholddal ezt meg is tették. A műhold több mint ezer nap után még mindig működik. A projekt egyik fontos eredménye az volt, hogy megmutatták, kevesebb, mint 250 ezer euróból, egyetemi körülmények és szponzorok segítségével is lehet egy műholdat Földközeli pályára állítani, és ezzel tudományos adatokat gyűjteni.
Az ilyen alacsony költségű műholdakkal nem csak a kisebb pénztárcájúak számára nyílnak meg új lehetőségek, hanem a korábban pont a magas költségek miatt el nem indított projektek is megvalósíthatók. Gondoljunk csak pl. a légkör legfelsőbb rétegeinek tanulmányozására, ahol a légköri surlódás miatt minden műhold előbb vagy utóbb 'halálra' van ítélve. A sebesség vesztés miatt a műhold kivédhetetlenül be fog lépni a légkörbe, aminek következtében elég majd. Több millió dolláros beruházás esetében kétszer is meggondolja az ember, hogy mikor és miért áldozza fel a még működő műholdját, míg pár ezer dolláros készülekeknél (ahol a fellövés gyakran többszörösébe kerül a műholdak árának) ez nem olyan súlyos kérdés. Az olcsóság és a kis méret miatt aztán nemcsak egy, hanem fellövésenként több, mérettől és rakétától függően akár tíz-húsz is elfér, amelyeket aztán gyöngyfüzérszerűen tehet ki különböző Földkörüli pályákra egy hordozórakéta.
Kiváncsian várom a további fejleményeket, hogy ki és mire fogja ezt az új lehetőséget felhasználni. Akit érdekel, egy részletes angol cikk a cubesatkit-ről itt olvasható.
