Pár napja kihirdették a Lendület program nyerteseit, és azóta rágódom azon, hogy hogyan is írjak erről. Mert írni kell, nemcsak azért, mert a kémia éve van, és vagy vegyész is a nyertesek között, hanem azért is, mert ambivalens érzéseim vannak a programmal kapcsolatban. Ezért aztán úgy döntöttem, hogy két poszt lesz belőle.
A „Lendület" egy kiválósági program, amely egyszerre teszi lehetővé a tehetséges fiatal kutatók előrelépési lehetőségeinek bővítését, elvándorlásuk megállítását, és az akadémiai kutatóintézetek kutatási témáinak megújítását, versenyképességük növelését.
Hatalmas változást jelent ez a program a magyar tudományos életben.
A program elismeri azt a jelenlegi nehéz helyzetet, hogy a legjobbak, a magyar tudományos élet "sztárjai", amikor csak lehetőségük van, szívesebben mennek külföldre, mint maradnak itthon. Évekent keresztül lehetett azt hallani, hogy ha valaki éltudományt akar csinálni, akkor inkább elmegy, mert itthon mind az anyagi, mind a szellemi késztetés hiányzik. Az egyik a finanszírozás, ami itthon nehézkes is, és kevés is. A másik pedig a hazai kutatás színvonala, vagyis rengeteg területen annak a hiánya. Az összekötöttség, a szakmai kihívások nagysága, ami nagyobb, nemzetközileg elismert laboratóriumokban, kutatóintézetekben a hazai helyzethez képest összehasonlíthatatlanul élesebb, éltetőbb, inspirálóbb.
A Lendület program most ezen próbál segíteni. Óriási lépést tettek azzal, hogy nem a már elismert, akadémiai tagok finanszírozását próbálják tovább növelni, hanem pont a felnövekedő korosztályt segítik. Azokat a "fiatal" kutatókat, akiknek már van elég komoly nemzetközi ismertsége és elismertsége, de még nem rendelkeznek saját laborral, saját tanszékkel vagy kutatói részleggel, hogy a munkájukat tovább tudják hatékonyan végezni.
Nos, ebben az évben 16 sikeres kutatót segít majd a program, akik, ebben az évben először, abba az intézménybe viszik a kapott anyagi jutattást, ahova szeretnék. Vagyis ettől az évtől kezdve nemcsak a kutatók versenyeznek a Lendület program támogatásáért, hanem a kutatóintézetek, az egyetemek is a kutatókért. Aminek, remélhetőleg, pozitív hatása lesz az intézetek, egyetemek belső rendszerére is.
A kutatóknak lehetőségük van új csoportok alakítására is, hiszen a program nem csak egy évre szól, hanem öt évre nyújt előre kiszámíható mértékű támogatást. Ezzel az Akadémia a középtávú tervezés biztosítja, és a csoportok kiteljesedését próbálja elérni. Vagyis azt ismeri el, hogy a tudományos világban időbe kerül az, hogy valaki sikereket, emzetközi elismertséget érjen el, s ezt egyéves támogatással egyszerűen nem lehet megoldani.
A legnagyobb változás mégis inkább az Akadémia vezetésében zajlott le. Pálinkás József vezetésével egyre világosabbá válik az, hogy az Akadémia kész arra, hogy a legjobbakat itthon marasztalja, és tisztán látja, hogy ezt tisztán nosztalgiával nem érheti el. Ehhez az asztalhoz csak úgy tud leülni játszani, ha pénzt, stabilitást és elismerést hoz magával zsetonként.
Amire úgy tűnik, készen áll.
Az Magyar Tudományos Akadémia videója a díjkiosztásról és a nyertesekről itt nézető meg.
