A holland Állatokért Párt (Partij voor de Dieren), amely bejutott az ottani parlamentbe, forradalmian megváltoztatta az erőviszonyokat a vallási szokások tárgyalása terén. Ami nem kis teljesítmény egy kétszemélyes állatvédő párti frakciótól.
Ezidáig ugyanis a régi, meghatározott választási háttérrel rendelkező nagy pártok nem tudtak, nem akartak a hagyományos, történelmi és vallási okokból meghatározott vágóhídi szokásokhoz hozzányúlni. Ez azt jelentette, hogy kérdés nélkül majd minden felekezetnek hagyták, hogy a szokásaik, liturgiájuk, hagyományaik diktálta rituálé szerint ölhessenek meg minden állatot, amely fogyasztását a szokásaik, könyveik és elöljáróik megenged.
Ami nagyon nem tetszett az Állatokért Pártnak, hiszen egy rituális vágáskor semmilyen érzéstelenítést nem alkalmaznak, és nagyon gyakran a még élő állatot hagyják kivérezni, felesleges szenvedést okozva ezzel a levágandó állatnak.
A párt úgy döntött, ha már egyszer sikerült bejutniuk a parlamentben, hogy ezt az ügyet nem hagyják nyugodni, és törvényileg megváltoztatják.
A két éve beterjesztett, és most tárgyalt törvényjavaslatban két, szerintem zseniális, ponttal fogták elejét és végét az évtizedek óta zajló politikai mismásolásnak. Annak, hogy a rossz értelemben vett politikai korrektség mögé bújva a 21. században hagyjuk, hogy az életünk bizonyos területeit ősrégi, inkább hitre mint megértésre épített, rituális szokásokra alapozva bizonyos személyek mindenféle önös vagy önzetlen érdek okán irányíthassák.
Az első pont annyit mond ki, mintegy irányelvként, hogy az állatok levágása során a lehető legkevesebb szenvedést kell a levágandó állatnak okozni. Vagyis, ha két módszer adatott a vágásra, akkor ezek közül azt kell alkalmazni, amely kevesebb fájdalmat okoz a levágandó állatnak.
Akár hogyan is nézzük, ezzel nem nagyon lehet vitatkozni, hiszen ki akarna szadista jelmezben azért tüntetni, hogy vágáskor több fájdalmat és szenvedést okozzunk, mint amennyi minimálisan kell. S itt most nem az ölés, hanem a vágás közbeni szenvedés mértéke van terítéken, csakhogy a félreértéseket elkerüljük...
A második pont teszi fel a pontot az i-re.
Ez betiltja azon vágási módszereket, amelyek a jelenleg iparilag alkalmazott érzéstelenítést vagy az eszméletvesztés során történő vágási eljárásokat nem alkalmazzák. Vagyis a párt indítványa az összes kóser, muszlim, stb. vágási módszereket törvényteleníti egy kiutat engedve. Ha tudományos alapon a rituális vágást követni akarók bizonyítani tudják, hogy az érzéstelenítés mentes vágás során az állat kevesebben szenved, kevesebb fájdalmat érez, mint a mostani legfejlettebb ipari módszer szerint, akkor gyakorolhatják a rituális vágást. Sőt, az indítvány szerint egy ilyen bizonyítás után a jelenlegi ipari módszert is át kell majd alakítani, hogy a kevesebb szenvedéssel járó vágást alkalmazzák ott is.
Nekem nagyon imponál az a józanság, amely a mérést, az adatok elemzését a hit és szokások fölé helyezi. Főleg akkor, amikor rengeteg tudományos ismeret áll már rendelkezésünkre arról, hogy mennyi fájdalmat is éreznek az állatok életük utolsó pillanataiban.
Nagyon jó esély van arra, hogy a törvényt elfogadják majd mindenféle kivételezés nélkül. Ennek pedig jótékony hatása lehet a politikai elitre, hiszen a hiedelmek, szokások, a vallások elvárásainak és törvényeinek gondolkozdás gondolkozás nélküli elfogadása helyett arra ösztönöz, hogy a tényekkel nézzünk szembe, s azokra alapozva cselekedjünk.
Lehet, hogy ez lesz az állavédők legnagyobb húzása.
Mily ironikus.
