Énvezettem?

Elfogadott tény, hogy a digitális bűnözés legfontosabb központjai Oroszország és Kína területén találhatók. De ez nem jelenti azt, hogy azok a szerverek, amelyeket a célok eléréséhez felhasználnak is ugyanitt lesznek. A digitális bűnözés is szereti a nyugalmat. Azt az érzést, hogy megbízhat az internet szolgáltatókban, hogy a kimenő parancsokat és döntéseket tényleg el is küldik, még akkor is, ha azok eredménye nem más, mint a mindent és mindenkit elárasztó spam.

Éppen ezért van az, hogy míg a botnetek maguk (vagyis azok a gépek, amelyeket a spam email-eket küldözgetik gondolkodás nélkül) a világon egyenletesen elszórva találhatók, addig a command-and-control (C&C) szerverek, amelyek a botneteket irányítják, inkább a fejlettebb infrastruktúrával ellátott országokban találhatók. Az USA magasan vezeti a mezőnyt, a maga 646 C&C szerverével (napi átlag 2010 januárja és októbere között). A második helyen Kína 226 szerverrel, ezt követi Dél-Korea 186, Németország 120, Oroszország 92, Brazilia 78 és Hollandia 64 szerverrel.

Persze lehet ezen számokat arra használni, hogy elszörnyülködjünk azon, hogy hol és mennyire könnyű ilyen, a törvény által tiltott, dolgokat véghezvinni. Hiszen sem Németország, sem Hollandia nem él úgy a köztudatban, mint a digitális bűnözés fészke.

Ehelyett a számokat arra is lehet használni, hogy nemzetközi szinten egy megbizhatósági listát összeállítson az ember. Ehhez nem kell más, mint a szerverek számát elosztani a lakosok számával, hogy reálisabb, és átlagos értékeket kapjunk. Az alábbi táblázatba összefoglaltam a számokat.

Eszeint a két legmegbízhatóbb internetes hálózat Dél-Koreában és Hollandiában működik, ezt követi az USA, Kanada és Németország, majd a többi ország, Kínával a sor végén. Ami igazán nem teljesen meglepő az országok infrastrukturáját ismerve.