A Gépnarancs egyik legutóbbi posztja az egykulcsos adót is boncolgatja a nem-ortodox gazdaságpolitika ürügyén. Mint a szerző írja:
Az egykulcsos adó ötlete is amerikai import. A nem éppen szociálisan érzékeny rendszeréről híres Egyesült Államokon kívül a fejlett országok közül senki nem használja, Európában csak néhány kelet-európai államban vezették be, de igazából általában ott is csak névleg egykulcsos a rendszer, az alsó jövedelmi szinteken adott kedvezmények miatt valójában kétkulcsos.
Nos, nem bírtam ki, hogy utána nézzek.
Az amerikai jövedelemadó nem egykulcsos. 1992 óta biztosan nem az, lehet, hogy előtte az volt. A Wikipedia szerint is, és rengeteg más oldal szerint is a mostani ameriakai rendszer igencsak progresszív:
| Adóráta | Egyéni, önálló adózó esetén |
| 10% | $0 – $8,350 |
| 15% | $8,351– $33,950 |
| 25% | $33,951 – $82,250 |
| 28% | $82,251 – $171,550 |
| 33% | $171,551 – $372,950 |
| 35% | $372,951+ |
Ha valamiben kitűnik az amerikai személyi jövedelem adó az európaiakkal szemben (tisztelet a kivételnek), az a százalékok mértéke. Összehasonlítva a nyugat-európai mértékkel az amerikai adóhivatal alacsonyabb mértékben von el a felső osztálytól.
Franciaországban 40%-ig szalad fel az adóráta (de 5875 EUR alatt nincs adó), Németországban 45% a legmagasabb ráta (adómentes 8004 euróig), Olaszországban 43% a maximum, és már 23%-ot fizet az is, aki akár 1 eurót is keres (!!!). A spanyolok hasonló cipőben járnak, 24%-os kezdőrátával (0 eurótól), 43%-os plafonnal. A hollandoknál még durvább a helyzet, 0 eurótól kezdve minimum 33,45% a jövedelemadó, ami felszalad 52%-ig már egy kicsivel több, mint 54 ezer eurós éves jövedelemrész felett.
Kíváncsi vagyok, hogy mit szólnának és mihez kezdenének a magyar állampolgárok, ha egy progresszív olasz vagy holland adórendszerrel okosítaná meg a mostani SzJA-t a kormány, arra hivatkozva, hogy az egykulcsos adó az nem finom.
