Az index írja, hogy Kocsis Máté tudni szeretné, hogyan szivároghatott ki a Barosso-levél tartalma. Arról érdeklődött Pintér Sándornál, hogy a feladó tudta nélkül miként is kerülhetett a levél teljes egészében Mong Attila újságíró birtokába, aki aztán, mint ahogy azt újságíróknak tenni kell, nyilvánosságra hozta a levelet elejétől a végéig.
Szerintem José Manuel Barrosónak, az Európai Bizottság elnökének semmi gondja nincs azzal, hogy a levél nyilvánosságra került. Sőt, nagyon valószínűleg, ha valaki kérdezte volna tőle, gondolkozás nélkül engedélyt adott volna arra, hogy bármely magyar állampolgár elolvassa azt. Azt már gondolom mondani sem kell, hogy az is valószínű, hogy még örült is annak, hogy a levél tartalmán rágódott a fél ország. Azt az ötletet, hogy a levelet ő maga küldte el az újságírónak, azt meghagyom az összeesküvés teóriák kitalálóinak.
Az a kérdés azonban nem hagy nyugodni, hogy a mostani hazai (és nemzetközi) pénzügyi helyzetben miért is gondolja azt egy Fideszes képviselő, a kormány, a miniszterelnök, hogy az ilyen levelek nem tartoznak mindenkire.
A levél nem tartalmazott nemzeti titkokat, sem semmi olyat, amelyet egy normális, transzparens politikai helyzetben nem lehetne nyilvánosságra hozni. Főleg akkor, ha a kormány a közös gondolkozásba bevonó és abból nem kirekesztő módon rendezi napi gondjait.
Kevés olyan nemzet van, ahol a régi székelyes vicc — miszerint a szomszédasszony terhes lett a férjtől, s az asszony őt megpróbálva felelősségre vonni azt hallja, hogy a terhesség a szomszédasszony baja, az, hogy a gyerek tőle van, az a férjéé, s ha az asszony emiatt el akar költözni, az meg az övé — tényleg viccként működik.
Ez a levél nem csak a miniszterelnök, a kormány baja. Ez a miénk. Azoké, akik a mostani kétharmadot megválasztották, aki a jelenlegi kormányt működési térhez juttatták úgy, hogy a választásokkor még fogalmuk sem volt arról, hogy mi is vár majd rájuk. Azoké, akik nem jártak jobban az elmúlt másfél év lassan már sem ortodoxnak, sem unortodoxnak nem mondható gazdaságpolitikája miatt. Azoké, akik nevében tesz külföldön és belföldön elfogadhatatlan lépéseket az általuk megválasztott közéleti, köztisztségviselői réteg. Azoké, akiknek a köztisztességét viseli a kormány és a miniszterelnök.
Miért is nem tartozna ránk?
