Az origo-n megjelent cikkben nyilatkozta Cséfalvay Zoltán, a NGM államtitkára, hogy szerinte nincs szükség nagy fordulatra ahhoz, hogy a tervbe vett államháztartási hiányt ténylegesen tartani tudják a központi közigazgatási szervek és intézmények. Szerinte:

A minisztérium dolga az, hogy a költségvetési hiányt szigorúan tartsa. Erre az évre a tervezett hiány a GDP arányában 2,5 százalékos. A növekedés persze nyilvánvalóan bizonytalansági tényező. A múlt kedden közölt értékelésében az EBRD 1,6 százalékos visszaesést jósolt 2012-re, szerdán az IMF jelentésében pedig 0,3 százalékos növekedés szerepelt. A külső szemlélők számára is elég nagy a bizonytalanság tehát, és nemcsak Magyarországon, hanem egész Európában is arról, hogy milyen növekedés várható. Nekünk is megvan a saját számításunk, amely 0,5 százalékos növekedéssel számol. Ha ennél alacsonyabb a növekedés, annak hatásai vannak a bevételi oldalon, márpedig a kormány eltökélt abban, hogy az államháztartási hiányt 2,5 százalék alatt tartsa. Ha szükséges, akkor a megfelelő lépéseket meg fogjuk tenni.

Milyen jól is hangzana egy ilyen nyilatkozat abban az évtizedben, amikor még nem volt elektronikus nyilvántartás, amikor még aktákkal rohangáltak tintapacás írnokok fel és alá a minisztériumok folyosóin, amikor még az írógépek csattogásától volt hangos egy-egy iroda.

De milyen rosszul hangzik akkor, amikor ez már nincs így.

Értem én, hogy ember tervez, minisztérium végez, és hogy minden nagyobb intézmény esetében (országosról nem is beszélve), több hónapos, ha nem éves költségvetést kell készíteni ahhoz, hogy viszonylag zökkenőmentesen lehessen tervezni. Ez volt a rendje sokáig, főleg azokban az időkben, amikor nem állt megfelelő információ rendelkezésre arról, hogy mekkora erőforrások elosztását kell megoldani. De ez még nem jelenti azt, hogy így kellene folytatni még most is.

Szerintem elvárható az 2012-ben, hogy az adóhivatal naprakész információval tudjon arról szolgálni, hogy mennyi pénz folyik be az államkasszába adókból, járulékokból, stb. Minthogy majd minden nagyvállalatnál ez megoldható, a minisztériumok, a központi költségvetésből gazdálkodó szervezeteknél is elvárható, hogy naprakészen tudják, mekkora kiadást jelentenek naponta, hónaponta, évente az adófieztőknek.

Innentől pedig már csak egy lépés az, hogy pontosan tudjuk, hogy pl. januárban mennyi adó folyt be, vagyis, hogy mennyi pénzt tudnak a központi költségvetésből élők februárban kiadni. S annál tényleg nincs egyszerűbb matematikai hozzáállás, hogy azt mondjuk: ne költsenek többet, mint amennyijük van.

Ez azt is jelenti, hogy ha kevesebb adó folyik be, mint gondolták azt a NGM-ban az év elején, akkor ne modelleket igazítsanak, ne keretszámokkal ügyeskedjenek, hanem ehelyett a központi apparátus költsön kevesebbet . Ha több adó folyik be, mint azt várták, akkor vagy megtakarítsanak rosszabb hónapokra, vagy akár fel is élhetik azt a következő hónapban, ha ezt választják vagy erre van szükség (például előre nem látható kiadások miatt).

Ilyen alapon működik majd minden háztartás Magyarországon és a világon. Nem lehet túl bonyolult szerintem.