Tovább görgettem az első gondolatmenetet a kapitalista kiáltvány ürügyén. Vagyis azt, hogy egy fizetést és egy adót kellene sürgősen bevezetni Magyarországon ahhoz, hogy mind a munkavállalók, mind a munkáltatók átlássák végre, hogy mennyibe is kerül nekik az, hogy munkát vállalnak vagy adnak, és hogy mennyit "keres" ezen közben az állam.
Hiszen nem mindegy, hogy olcsó és hatékony, vagy pazarló és gőgös államot tartunk fenn azért, hogy elvileg minket szolgáljon.
De itt még nem szabad megállni, hiszen az aktív munkáltatók és munkavállalók csak kicsiny hányadát képezik a teljes lakosságnak. Ahhoz, hogy ne csak azok, akik a közjavakat megtermelik, de azok is, akik a közjavakat felhasználják pontosabban tudják, hogy mi mennyibe is kerül valójában, tovább kell mennünk.
Az első, és talán legfontosabb lépés, abban az irányban, hogy a közjavakat felhasználó egyének jobban tudomást vegyenek arról, hogy ezt teszik (mármint, hogy közjavakat használnak fel), az kell, hogy pontosan tudják, hogy kinek és mennyi munkájába, kifizetett bérébe és a kifizetett bére után befizetett adójába került az, hogy ők ezt a közjórészt megkaphassák.
Vagyis én kivétel nélkül feltüntetném a nyugdíjakon, a munkanélküli segélyeken, a rokkantnyugdíjakon, az állami fizetéseken és az egyéb állami (központi) kifizetéseken, hogy mennyi munkabér utáni adó behajtása volt szükséges ahhoz, hogy a nyugdíj, rokkantnyugdíj, munkanélküli segély, állami fizetés, stb., létrejöhessen.
Vagyis, hogy a nyugdíjon, az állami fizetésen szerepeljen az, hogy ahhoz, hogy Józsi bácsi nyugdíját ki tudja az állam fizetni, vagy ahhoz, hogy a polgármesteri hivatal könyvelőjének a fizetését a polgármesteri hivatal a hónap végén letegye az asztalra, ennyi és ennyi nem-közpénzből befolyó fizetést és adót kellett a nem-állami szektornak megtermelnie.
A beszedett és kifizetett összeg aránya az állami apparátus hatékonyságát is tükrözné egyben, hiszen egészen más államapparátust jelent, ha minden 100 beszedett forintból 99 tovább kerül kifizetésre, mint ha minden 100 beszedett forintból maximum 40 csordogál csak vissza a közjavakat felhasználók kezébe.
Ugyanilyen alapon az összes az e.ü. költségeket először is számosítanám, vagyis kiszámláznám, hogy az illető pontosan tudja, hogy a háziorvosa, a kezelése, a kórházi ágya mennyibe is került az államnak, másodszor pedig mellé tenném azt, hogy ezt a pénzt hogyan is teremtette elő a TB kassza. Vagyis mekkora bér utáni mekkora befizetés kellett ahhoz, hogy az állampolgár megkaphassa a számlán látható összeget az államtól. A két összeg aránya persze világosan kifejezné a TB rendszer hatékonyságát is egyben.
A kapitalista kiáltvány előző része itt található.
Innen indult az egész...
