Írja a boldogok a sajtkészítők blog, hogy bizony elfogy az ország, szépen és lassan. Hiszen kevesebben születnek, mint ahányan meghalnak, és akárhogyan is számoljuk, ez azt jelenti, immár sok-sok éve, hogy bizony a lakosság száma csökken, múlt évben mintegy negyvenezer fővel. A blog szerint a magyar virtus, úgy tűnik, nem elég ahhoz, hogy a népességcsökkenést megállítsuk, és az országot megmentsük.
Pedig a kettőnek semmi köze sincs egymáshoz, szerintem.
Egyrészt az, hogy a népesség csökken, nem egyértelműen és feltétlenül rossz dolog. Persze a mostani egészségügyi és társadalombiztosítási rendszerben azok, akik később szálltak be, és most csak a fizetői oldalon állnak, bizony kemény feladat elé néznek, hiszen az áltagéletkor növekszik, aminek egyenes következménye, hogy többen érik el a nyugdíjas kort, ergo több pénzt kell kifizetni, és ehhez több pénzt kell befizetni. Vagyis a TB és nyugdíj költségek növekednek.
Viszont a kevesebb fiatal kevesebb kezdő munkanélkülit is jelent hosszútávon, és nagy átlagban kevesebb társadalmi elégedetlenséget is. Ezt ugyanis világszerte a fiatal korosztályhoz (a 18-25 éves életfa szegmens) kapcsolják. Ha ezen szegmens relatív mennyisége csökken, rendszerint a forradalmak is elmaradnak.
De ami a legfontosabb, a halálozások számánál több születéssel még egyetlen országot sem mentettek meg. Sehol és soha. Hallott már valaki arról, hogy egy ország gazdasági, politikai, társadalmi helyzete gyökeresen megjavult attól, hogy pár éven keresztül többen születtek, mint haltak meg? Ugye.
Sőt. Érdemes tovább menni, és belátni azt is, hogy azért, mert kevesebben születtek, mint haltak meg, még egyetlen ország sem szűnt meg. A külvilágtól elvágott szigeteken a népesség kihalhat, de egy olyan, más országokkal körbevett helyen, ahol az anyagiak és emberek viszonylagos szabad áramlása adott, ez még soha nem történt meg.
Az persze egy teljesen más kérdés, hogy ha lehetne, ki akarna Magyarországra jönni letelepedni és itt élni, és hogy akik jönnének azokat mi is szívesen látnánk.
Elfogyni, így vagy úgy, nem fogunk. Mert az, hogy hogyan élünk, nem ettől függ.
