A kalózkodás nem könnyen tolerálható dolog. Akármilyen formáját is nézzük. Nem csak azért, mert a kalózok fizetés nélkül vesznek igénybe egy szolgáltatást (vagy tulajdonjogot), hanem azért is, mert nagyon gyakran ennek nem bizonyos egyének látják kárát, hanem általában egy közösség, amely a játékszabályokat figyelembe veszi.
Így van ez az illegális letöltőkkel is, akár programokról vagy zenéről, filmekről legyen szó, és így van ez a parkolójegyekkel, bérletekkel machinálókkal is.
De ennek ellenére megértem a szánkékokat, hiszen a kalózok a saját maguk fajátja ellen próbálnak meg ezekkel az akciókkal küzdeni.
Nagyon gyakran használt magyarázat a kalózkodásra, hogy a legfőbb oka nem más, mint az ár-érték arány elcsúszása. Vagyis az, hogy a potenciális vásárló(k) szerint a fizetendő ár sokkal magasabb, mint azt a hasonló iparágakban tapasztaltakhoz képest elvárná az ember. S ilyen esetben a fizetés helyett (hiszen miért is fizetnék ennyit ezért, ha ott vagy itt sokkal kevesebbért is megkapok egy hasonló árut vagy szolgáltatást) inkább kalózkodik az ember: megpróbálja ingyen vagy sokkal kevesebbért megszerezni az árut vagy szolgáltatást.
De emellett vagy egy másik, szerintem ugyanilyen fontossággal bíró ok is, ami az embereket kalózkodásra veszi. Ez pedig a belső konkurencia.
Másnéven korrupció.
Vagyis annak a jelenléte, hogy belsős emberek aránytalanul sokkal több pénzhez jutnak fizetés vagy másmilyen juttatások során, mint azt a közösség a normák alapján elvárná. A tömegközlekedés, a parkolójegyek esetében a közösség jó érzékkel tapint rá erre az aránytalanságra. S itt megint csak arról van szó, hogy bizonyos egyének a közösség (például a közlekedési vállalat) megkárosításával jutnak személyes, főleg anyagi előnyhöz. S pont ez a szabályok áthágásával szerzett egyéni előny az, ami aztán megindítja a "külső", a fogyasztói oldali kalózkodást.
Vagyis kalózok a kalózok ellen küzdenek.
