Matolcsy legújabb megszólalása annyira ledermesztett, hogy el kellett telnie pár napnak ahhoz, hogy feleszméljek. Hadd idézzek a lassan elhíresült hódmezővásárhelyi performanszból:

Ti tudjátok hogy hogyan sikerült kivédeni ezt a, hát, halálos támadást? Na, pont ezt szerettük volna tőled kérdezni. Nem értjük. Hát, mondtam, nézzétek: kell hozzá egy nemzet, egy közösség, kell hozzá egy miniszterelnök. Kell hozzá egy frakció, kellenek hozzá remek emberek, kitűnő emberek, kell hozzá egy nép, egy békemenet, kell hozzá néhány egyéb dolog. Hát valahogy így. Hát azt mondja, ők ezt nem értik. Ez nem pénzügyes magyarázat. Mondom, addig jó, amíg ti nem értitek. Jót ebédeltünk, hazajöttem.

Nos, kedves Matolcsy úr, osszuk el ezt a képletes félreértést.

A londoniak sem pénzügyes magyarázatot kerestek. Bár nagyon jól tudják, hogy ahhoz a pénzügyes "tranzakcióhoz", amit ti összehoztatok, tényleg kell mindaz, amit ön is elmondott. S persze, azt mondani sem kell a londoniaknak sem, hogy a "néhány egyéb dolog" közül a magánnyugdíjpénztárakban összegyűlt pénz volt a legfontosabb.

A többi csak azért kellett, mert egy nemzet, egy nép, egy közösség nélkül nem lett volna magánnyugdíjpénztár, egy miniszterelnök, egy frakció és azok a remek, kitűnő emberek nélkül nem lehetett volna a magánnyugdíjpénztárakban összegyűlt pénzt olyan gyorsan az államkasszába beseperni, s egy békemenet nélkül talán ezen kitűnő embereknek lett volna egy (vagy több) álmatlan, lelkiismeretfurdalással eltöltött éjszakája.

S persze a magyarázat sem pénzügyes, hiszen pénzügyes kérdésekben adnak és kapnak valamit. Az ilyenekben értéket képviselő tárgyak és/vagy szolgáltatások cserélnek rendszerint gazdát. Ezzel szemben a magánnyugdíjpénztárakba befektetők meg nem sokat kaptak, inkább csak adtak.

A londoni szakértők sem azt nem értik, hogy hogyan hoztátok mindezt a fedél alá. Hiszen ilyen nyilvános magánvagyon elkobzást már régen vezényelt le demokratikus úton megválasztott kormány. S nem is akármilyen elkobzást, hanem olyat, ahol a demokratikus kormányzás majd összes elemét sárba tiporta a kormány eközben.

A kérdés soha nem az volt, hogy hogyan csináltátok ezt.

Hanem az, hogy hogyan mertétek ezt megtenni. 

S ha van egy csoda az egészben, az talán az, hogy még mindig szóba állnak veletek. Tényleg addig jó, amíg ezt nem értik a londoniak. Mertha egyszer tényleg ráébrednek, mekkora gazemberséggel állnak szemben, rövid lesz a végjáték...