Néztem a BBC Two-n a Horizon nevű műsort. Mivel egy hetem kimaradt a houston-i kiruccanás miatt, csak ezen a héten tudtam megnézni. A cime "What's wrong with gravity?" kiprovokálta belőlem a mostani blogot.
A műsor szépen leirja, hogyan fejlődött, alakult ki a gravitációról alkotott mai tudásunk, értelmezésünk. Ahogyan illik, Newton-nál kezdi, elidőzik Einstein-nél, és utána belerohan a quantum mechanikába, merthogy az Einstein-i gravitációs elmélet bizony matematikai okok miatt csődöt mond vagy nagy sebességeknél, vagy nagy tömegek vagy rendkivül kis távolságok esetén, vagy ha egyszerre , bármilyen kombinációban lépnek fel.
Két dolog lepett meg engem a műsor során.
Néztem a BBC Two-n a Horizon nevű műsort. Mivel egy hetem kimaradt a houston-i kiruccanás miatt, csak ezen a héten tudtam megnézni. A cime "What's wrong with gravity?" kiprovokálta belőlem a mostani blogot.
A műsor szépen leirja, hogyan fejlődött, alakult ki a gravitációról alkotott mai tudásunk, értelmezésünk. Ahogyan illik, Newton-nál kezdi, elidőzik Einstein-nél, és utána belerohan a quantum mechanikába, merthogy az Einstein-i gravitációs elmélet bizony matematikai okok miatt csődöt mond vagy nagy sebességeknél, vagy nagy tömegek vagy rendkivül kis távolságok esetén, vagy ha egyszerre , bármilyen kombinációban lépnek fel.
Két dolog lepett meg engem a műsor során.
Az első az az, hogy még most sem igazán értjük, hogy mit is kellene kezdeni a téridő (spacetime) fogalmával. A műsorban is eléggé mismásolták a kérdést, és persze megint előjött a gumiasztal és a vasgolyó elpusztithatatlan allegóriája. A legfőbb baj ebben a térreprezentácio kétdimenziósra való szűkitése mellett az, hogy nem fejezi ki az általános relativitáselmélet nagyszerűségét, azt, hogy a gravitáció egyenértékűen kifejezhető gyorsuló mozgásként. Vagyis a speciális relativitáselmélet által bevezetett tagulás (dilation), és az általános relativitáselmélet gravitációképzete valami oknál fogva nincs összhangban, vagy nem könnyű egyszerűen elképzelhető formában kifejezni.
A második meglepő dolog a quantum mechanika tehetetlensége volt minden kézzel fogható dologgal (értsd az emberi skála szerinti világ) kapcsolatban. Nagyon sokan elfelejtik, hogy pl. a Schrödinger egyenlet egyfajta nem valós, pontszerű részecske-valószinűség-sűrűség hullámon (non-physical point-particle-probability-density-wave) alapszik. És innentől kezdve csak rosszabb lett a helyzet, nem véletlen, hogy Einstein annyira ellene volt.
Akit a mai fizika kritikája mélyebben érdekli, két könyvet tudok ajánlani. Peter Woit-tól a "Not Even Wrong: The Failure of String Theory and the Search for Unity in Physical Law" és a Lee Smolin által irt "The Trouble With Physics: The Rise of String Theory, The Fall of a Science, and What Comes Next". Mindkettő tanulságos.
Ez a baj a gravitációval. A mai fizika, aminek az lenne a dolga, hogy megmagyarázza a körülöttünk lévő világot, a könyvek olvasása után úgy tűnik, mintha szellemekre épülő homokvárakon (hogy a képzavart teljessé tegyem) nyugvó épitmény lenne. Nem túl biztató...
