Olvasom az Economist egyik cikkében (az eredeti itt található), hogy miért is nem képesek az állami intézmények a privát cégekhez hasonló hatásfokú működésre. Akit a részletek érdekelnek, azoknak érdemes végigolvasni az egész cikk-sorozatot.
Ami megfogta a figyelmemet, az a következő kijelentés volt:
"Interestingly, the examples of good e-government in our special report have a common factor: a tough-minded leader at the top, willing to push change through against the protests of corrupt or incompetent vested interests. ... The paradox is that if you want really efficient e-government, you are more likely to get it in semi-feudal Dubai than in most of the world's biggest democracies."
Vagyis: "Érdekes, hogy az összes jól működő e-kormány közös vonása a következő: egy határozott vezető a csúcson, aki képes a rendszert megváltoztatni a benne lévők korrupt vagy hozzá-nem-értésből fakadó önérdekük tiltakozása ellenére. ... Paradox módon ha tényleg jól működő e-kormányt akarunk látni, akkor a félfeudális Dubai-ban könnyebben rátalálhatunk, mint a világ legnagyobb demokráciáiban."
Olvasom az Economist egyik cikkében (az eredeti itt található), hogy miért is nem képesek az állami intézmények a privát cégekhez hasonló hatásfokú működésre. Akit a részletek érdekelnek, azoknak érdemes végigolvasni az egész cikk-sorozatot.
Ami megfogta a figyelmemet, az a következő kijelentés volt:
"Interestingly, the examples of good e-government in our special report have a common factor: a tough-minded leader at the top, willing to push change through against the protests of corrupt or incompetent vested interests. ... The paradox is that if you want really efficient e-government, you are more likely to get it in semi-feudal Dubai than in most of the world's biggest democracies."
Vagyis: "Érdekes, hogy az összes jól működő e-kormány közös vonása a következő: egy határozott vezető a csúcson, aki képes a rendszert megváltoztatni a benne lévők korrupt vagy hozzá-nem-értésből fakadó önérdekük tiltakozása ellenére. ... Paradox módon ha tényleg jól működő e-kormányt akarunk látni, akkor a félfeudális Dubai-ban könnyebben rátalálhatunk, mint a világ legnagyobb demokráciáiban."
Aki nem hallott volna még róla, a Dubai-i sejk igencsak haladó gondolkodású illető, akinek a rendszer adottságai miatt nem igen lehet ellent mondani, amikor úgy dönt, hogy neki valamiből a legjobb kell. És szerencsére (vagy nem, nézőponttól függ) nem csak autó gyűjtéssel foglalkozik, hanem keményen bele ártja magát a Dubai-i közéletbe is. Mindezek mellett még rendszerint magasra is teszi a mércét, akát hid- vagy szigetépitésről, akár a hivatalnokok ügyfelek iránt tanusitott udvariasságáról van szó.
A Dubai-i hasonlat rádöbbentett arra, hogy nem a kormánnyal, vagy a miniszterelökkel van itt a nagy baj, hanem igazándiból a köztársasági elnökkel. Neki kellene azt mondania, hogy egy minisztérium, vagy az adóhivatal, vagy a rendőrség munkája még kivánni valót hagy maga után, és itt az idő változtatni rajta.
Csak hát nálunk a köztársasági elnököt nem erre a feladatra választjuk, és nagyon hatásköre sincs, hogy az általa keltett zajra valaki fölkapja a fejét. Innentől kezdve az éppen hatalmon ülőknek nincs gondja, aki pedig bent maradt a hivatalban, annak teljesen mindegy egyébként is.
