A srácok hallhatóan lelkesedtek a hírre, hogy a Daimler Kecskemétre hozza az új, kelet-európai összeszerelő üzemét. És hogy ez mennyire jó nekünk.
Pedig hát van adókedvezmény, alacsony kamatú feljesztési kölcsön, meg minden, ami egy külföldi befektető szemének-szájának ingere. És persze, hogy idejön, hiszen most itt a legelőnyösebb befektetnie a pénzt.
Megint az van, hogy itt a jó hír, és valahogy annak tulajdonítja a fél ország ezt a tisztán gazdasági alapon meghozott daimler-i döntést, hogy milyen fasza gyerekek vagyunk ám mi itt ebben a kis országban.
Nooooormális?
Ne gondolja már senki, hogy nem fog ugyanilyen könnyedséggel a gyár/cég a tíz éves adókedvezmény lejárta után továbbállni. Nem azért vannak itt, mert annyira megtetszett nekik a magyarság, főleg ne azok után, hogy egyre többen hangoztatják (itt, és itt, meg én is), hogy a korrupció bizony nagy gondot jelent ma itthon, és úgy tűnik, hogy ez így is marad egy ideig.
Értem én a nagy örömködést, de sajnos a pénz beszél, a kutya ugat, a karaván meg halad (értsd, ha menni kell, a Daimler menni fog).