Olvasom Révész Sándor írását arról, hogy aki magyar az magyar, és hogy lehet, hogy egység a nemzet, de nem egységes. Szerinte a politikai hozzáállás az, ami miatt mindenki egy kicsit más, és emiatt nem lehet egységes nemzetet elvárni politikai szinten.
Hiszen magyarnak lenni már nagyon régóta nem jelenti azt, hogy valaki egy kultuálisan vagy politikailag homogén tömbhöz tartozik. Sőt, szerintem a magyarságérzet legmeghatározóbban pont abban fogalmazódik meg, hogy aki magyar, az más.
Olvasom Révész Sándor írását arról, hogy aki magyar az magyar, és hogy lehet, hogy egység a nemzet, de nem egységes. Szerinte a politikai hozzáállás az, ami miatt mindenki egy kicsit más, és emiatt nem lehet egységes nemzetet elvárni politikai szinten.
Hiszen magyarnak lenni már nagyon régóta nem jelenti azt, hogy valaki egy kultuálisan vagy politikailag homogén tömbhöz tartozik. Sőt, szerintem a magyarságérzet legmeghatározóbban pont abban fogalmazódik meg, hogy aki magyar, az más.
Más mint a többi, akármilyen és bármilyen értelemben. Nagyjából 800 éve nincs olyan, mint nemzeti egység határainkon belül, és nem azért, mert magyarnak lenni valami átok, hanem egyszerűen azért, mert nagyjából ezidő óta az ország kulturális szövete szinte minden évszázadban jelentősen átrendeződött. A tatár és török idők utáni tömeges bevándorlás-betelepítés után nem is lehet igazán magyarságról, mint kulturális egységről beszélni.
Az 1848-49-es forradalom egyik nagy baklövése pont az volt, hogy a nemzetiségek jogait nem, vagy csak nagyon minimális mértékben adta meg. Ennek egyeneseágú következménye volt, hogy a hadseregben nagyságrendekkel kevesebb 'nemzetiségi' harcolt, mint azt a népesség alapján el lehetett volna várni.
Ugyanezt a baklövést követjük el most is, ha politikai egységről álmodunk. Magyarnak lenni pont azért szép, mert nálunk a kulturális különbözőség elfogadott, és nevén nevezett ősidők óta. Legszebben talán Mikszáth műveiben fogalmazódik ez meg.
Szóval nincs olyan, hogy igazi magyar, már nagyon régóta. A keveredés, ki- és bevándorlás miatt nincs is olyan, hogy magyar. Csak olyan van, hogy mindenki más, és mindenki azt gondolja magáról, hogy más. És pont ettől tartozik össze az egész.
Miért is van az, hogy száz évvel ezelőtt nem volt gond, ha valaki másként volt magyar, vagy az se, most meg kinyílik a bicska a zsebekben?
Fel kellene nőni a régi nagyok szintjére, és felismerni, hogy mennyire szép is ez, így, ahogy van, hogy ennyi és ennyire különböző népek és gondolatok vannak ebben az országban. Csak tudnánk a saját másságunkkal mit kezdeni...
