Bokros is írta már, az egyetemek is érzik, hogy nagy szükség lenne a felsőoktatás megreformálására. Főleg a természettudományok terén. Hiszen nincs elég hallgató, aki meg van, arról (tisztelet a kivételnek), jobb nem is beszélni. Pedig nagyon könnyen meg lehetne reformálni a felsőoktatást, főleg, ha valaki S.E. Landsburg nagyon eredeti gondolatvonalát követi.
Mi is a legnagyobb baj a mostani felsőoktatással?
Az, hogy a támogatási rendszerüknek semmi köze sincs ahhoz, amit a legjobban befolyásolnak a képzéssel: a frissen végzettek munkába állásának lehetőségét és minőségét. És ahhoz, hogy ezen változtatni tudjunk, a kettőt össze kell kapcsolni.
Vagyis azt az állapotot kell megszüntetni, hogy az felsőoktatási intézmények az éppen aktuális létszám alapján kapják a támogatást. Ennek így semmi értelme sincs, hiszen így teljesen piacfüggetlen oktatást fognak folytatni a belső felépítésük alapján. Erre pedig senkinek nincs szüksége társadalmi szinten.
Annyit kell tenni, hogy a felsőoktatás támogatása össze legyen kapcsolva a felsőoktatás által "kitermelt" munkaerő piaci elfogadottságával, vagyis a foglalkoztatottsággal. Más szavakkal, ha egy egyetem olyan munkaerőt állít a munkaerőpiacra, amelynek nagy esélye van a foglalkoztatottságra, akkor kapjon támogatást. Ha pedig nem, akkor ne, mert csak így lehet megszüntetni azt, hogy olyan munkerőt állítson elő, amelyre az országnak semmi szüksége nincs.
A lehető legjobb mérce a foglalkoztatottság igényére nem más, mint a munkaerőpiacon frissen megjelenő munkavállalók fizetése. Ehhez kell kötni az egyetemek állami finanszirozását.
Konkrétan ezt úgy lehetne megvalósítani, hogy az állam a frissen munkába álltak által megkapott munkabért (vagy annak töredék részét vagy többszörösét) fizetné ki fejdíjként az egyetemi karoknak mondjuk három évig abban az esetben, ha a munkavállaló a végzettségnek megfelelő pozícióbal tud munkát vállani.
Ha a frissen végzett valamilyen más piaci szegmensben szerez állást, akkor az egyetem nem kap semmit. Ha munkanélküli, akkor sem.
Így az egyetemeknek elsőrendű, életbevágó érdeke lenne, hogy megfelelő végzettségű és megfelelő szakirányú hallgatókat képezzenek.
Amíg ez nincs így, addig csak a mostani helyzet folytatódik majd. Az egyetemek azért sírnak, mert nincs elég diák, a munkaerő piac meg azért, mert egyes ágazatokban túltermelés folyik, míg másokban lehetetlen megfelelő szakembereket találni. És így senkinek sem jó. Főleg a frissen végzett diákoknak.
