Előadásában arról beszél, hogy eleinte saját kertjében munkálkodva milyen jó érzéssel töltötte el az, hogy teljességgel tudatában lehetett annak, hogy azt tesz, amit szeretne, és úgy, ahogy akarja. Hogy azt vet, amit akar, hogy ő határozza meg, hogy mi is történik a kertben.
Egészen addig, amíg azon kezdett el gondolkozni...
Az általam már sokszor belinkelt TED oldalán találtam a következő gyöngyszemet. Michael Pollan döbbentett rá arra, hogy mennyire más szemmel is lehet a mezőgazdaságot nézni. Vagyis, hogy mennyire vagyunk a minket körülvevő és általunk teremtett ökoszisztéma rabszolgái.
Előadásában arról beszél, hogy eleinte saját kertjében munkálkodva milyen jó érzéssel töltötte el az, hogy teljességgel tudatában lehetett annak, hogy azt tesz, amit szeretne, és úgy, ahogy akarja. Hogy azt vet, amit akar, hogy ő határozza meg, hogy mi is történik a kertben.
Egészen addig, amíg azon kezdett el gondolkozni egy méhet látva, hogy vajon mit is gondol a méh, amikor egy virágzó almafán egy-két vagy több virágot beporoz. Hiszen a méhnek is meglehet az az érzése, hogy bizony ő most kitalálja, hogy melyik virágot porozza be.
Amitől persze még nincs a helyzet magaslatán, mint azt Pollan is magáról hitte. Sőt, pont fordítva van.
Hiszen, ha valaki például egy fajta burgonyát vet, mert jó indoka van rá, akkor akarva-akaratlanul is új életteret biztosít ennek a növénynek. A helyet valószínűleg kigyomlálja, más növények növekedését akadályozza. Vagyis pontosan azt teszi, ami ennek a burgonyafajnak a "terjeszkedését" teszi lehetővé.
Nos, akkor most ki irányít kicsodát?
Én vagyok a saját magam ura, vagy csak egyszerűen a növény kívánságait teljesítem gondolkodás nélkül.
Hiszen, ha valaki jól utánagondol, a világméretű erdőírtást pont azért hajtotta végre az emberiség, hogy más, általunk kedvezőbbnek ítélt fajok számára nyújtsunk több életteret. Biológiai és evolúciós értelemben csak ezen fajok terjeszkedését segítjük elő, vagyis ezen fajok élettér-nyerését támogatjuk anélkül, hogy igazán végiggondolnánk a dolgot.
Amikor valaki a füvet nyírja a háza körül, akkor a fűnek tesz szivességet, hiszen más, ugyanezen élettérre pályázó fajok életét teszi nehezzé vagy teljesen lehetetlenné. Vagyis evolúciós értelemben a pázsit parancsol, a füvet nyíró pedig engedelmeskedik.
Ami evolúciós értelemben igazi teljesítmény egy magát nem felsőbbrendűnek tartó fajtól.
