Meglepődve olvastam Papp László Tamás hvg.hu-n megjelent írását. Nem azért, mert arról ír, hogy ha valaki azt állítja, hogy a mostani politikai elit kétes ügyekkel jutott vagy jut gazdasági előnyökhöz, akkor azt sem szabad figyelmen kívül hagynia, hogy az ellenzéknek is megvannak a hasonló ügyletek lebonyolításához az esélye. Sőt, még attól sem, hogy ha az éppen uralmon levő pártok ezt nemzetgazdasági szinten, és nagyberuházások során teszi meg, akkor az ellenzék ezt megyei vagy önkormányzati szinten tudja megtenni.
Ennél sokkal nagyobb baj van itt, kéremszépen.
Meglepődve olvastam Papp László Tamás hvg.hu-n megjelent írását. Nem azért, mert arról ír, hogy ha valaki azt állítja, hogy a mostani politikai elit kétes ügyekkel jutott vagy jut gazdasági előnyökhöz, akkor azt sem szabad figyelmen kívül hagynia, hogy az ellenzéknek is megvannak a hasonló ügyletek lebonyolításához az esélye. Sőt, még attól sem, hogy ha az éppen uralmon levő pártok ezt nemzetgazdasági szinten, és nagyberuházások során teszi meg, akkor az ellenzék ezt megyei vagy önkormányzati szinten tudja megtenni.
Ennél sokkal nagyobb baj van itt, kéremszépen.
Hiszen még az sem lepett meg, hogy milyen nemes egyszerűséggel "tudja" mindenki, hogy mindez hogyan megy most itthon. Sőt, még talán annak is helyet ad az ember (persze kétségtelenül megkérdőjelezhetően), hogy miért is jelenti ki Papp László Tamás, hogy:
Hazánkban gyakorlatilag a kenőpénz működteti a gazdaságot. A kisember is veszteget, nemcsak a vállalkozó. Orvost, hivatalnokot, parkolóőrt, jegyellenőrt. Az olcsóbb díj vagy bírság, az emberségesebb, gyorsabb bánásmód reményében.
Az viszont igen, hogy publicistaként, újságírással foglalkozva megáll Papp László Tamás itt, és nem megy tovább. Vagyis csak huhogja, hogy baj van, de újságíróként nem teszi a kötelességét. Nem jár utána, nem próbálja meg a tényeket feltárni, nem próbálja meg a leplet lerántani azokról, akik ilyen kétes ügyekben vétkesek.
S így nem marad más, mint a részvétel. Hiába mondjuk, hisszük, vagy akarjuk hinni, hogy szabad a sajtó. A nem igazi újságírással a sajtó még inkább összejátszik azokkal, akik a rendszert kihasználják, hiszen csak azt a kényelmes állapot tudatát erősíti meg azokban, akiknek attól kellene félnie, hogy valaki csak rájön, hogy mi is történik, s ezt a nyilvánosság elé tárja, hogy pont ez nem fog megtörténni.
Ahogy a költő is megírta. Bűnösök közt cinkos, aki néma. Bárcsak lenne már egy kis eltökéltség, igazán tenni akarás a magyar újságírókban, hogy tennék végre a dolgukat.
