Bánatos nekrológot írt Tóth Melinda a hvg.hu oldalán a faluk helyzetéről. Mint írja, a faluk sorsa megpecsételődött, nincs esély a felzárkóztatásra, az infrastruktúra fejlesztésére, a munkanélküliség csökkentésére, stb.
A helyzet, Tóth Melinda írására támaszkodva, katasztrófális a kistelepüléseken.
És ez így van jól.
Bánatos nekrológot írt Tóth Melinda a hvg.hu oldalán a faluk helyzetéről. Mint írja, a faluk sorsa megpecsételődött, nincs esély a felzárkóztatásra, az infrastruktúra fejlesztésére, a munkanélküliség csökkentésére, stb.
A helyzet, Tóth Melinda írására támaszkodva, katasztrófális a kistelepüléseken.
És ez így van jól.
A világon mindenhol ugyanez történik, ami mögött a fő ok a mezőgazdaság fejlődése, intenzitásnövekedése, a megélhetési gazdálkodás megszűnése. A modern munkagépekkel, eljárásokkal már nincs szükség annyi dolgos kézre egy mázsa búza (kukorica, rizs, stb.) előteremtéséhez.
Ennek elsődleges következménye a helyi munkanélküliség, másodlagos következménye az elvándorlás. Egy bizonyos számú lakos alatt pedig rendszerint értelmetlenné (vagy gazdaságtalanná, kinek mi tetszik jobban) válik a helyi infrastruktúra fenntartása.
Hogy miért is jó ez? Hosszútávon a városba vándorolt emberek egyrészt sokkal jobb alapinfrastruktúra mellett sokkal több értéket tudnak termelni. Vagyis jobb ellátás, adminisztráció, szolgáltatások mellett sokkal jobban szerteágazó munkakörök betöltésével többet tudnak keresni. Ezért jöttek létre a városok, és ezért annyira életképesek egy bizonyos létszám felett.
Vagyis, aki városba vándorol, az nem a szegénység miatt teszi, hanem azért, mert pont abból szeretne kiszakadni.
Vagy ahogyan Stewart Brand mondja ebben a TED-es előadásában: "Én is sokáig idealizáltam a falusi életet, mert soha nem éltem falun".
Az átmeneti időszak persze fájdalmas, főleg azoknak, akik sem elmenni nem tudnak, sem megélni az ottmaradt helyzetben. De ettől még nem kell azonnal faluvédő akciókkal kósza fellegvárakat hajkurászni.
Hiszen hosszútávon a kistelepüléseknek jajj, ha tetszik, ha nem...
