Bartus Gábor a komment.hu-n megjelent A kampány csapdája című írásának két fontos mondata meglepett. Ez elsőben így fogalmaz:

Az a kicsiny létszámú, a korral nem haladó, kíváncsi réteg, amelynek tagjai még hajlandóak lennének - akár pusztán az intellektuális izgalom kedvéért - pártprogramokon elgondolkodni, apropót keresni a közjóról való párbeszédben, kétségtelenül nehéz helyzetben van az egyenetlen kínálatot látván.

Nos, szerény véleményem szerint a korral haladók igen is szeretnék végre látni, hogy a pártok mire is készülnek valójában.

Hogy például a Fidesz mire is készül valójában.

Sőt, meg merem kockáztatni, hogy pont a korral haladók azok (magamat is közéjük sorolva), akik ezt szeretnék látni, akik annak hangot mernek adni, hogy nagyon is ideje lenne már, hogy Fidesz valami konkrétummal előálljon.

Hiszen pont korral haladók azok, akik nem csak üres igéretekre, hanem kézzel fogható, számításokkal alátámasztott kifejtésre vágynak pl. annak ügyében is, hogy hogyan is fogja a Fidesz úgy megtartani a nyugdíjak mai értékét, hogy közben adót csökkentenek, munkahelyteremtésre ösztönzik a vállalkozókat (hiszen maguk ezt nem fogják megtenni), s közben visszaállítják az egészségügyet a régi, dicső fényébe.

S itt nem csak az intellektuális izgalomról van szó, hiszen akár hogyan is nézzük, az ország helyzete nem javult a szükség (bocsánat, szakértői) kormány kinevezése óta, csak a gazdasági összeomlást sikerült megúsznunk. Vagyis nem csak szellemi önkielégítésről van szó akkor, amikor valaki arról kérdezi a legnagyobb ellenzéki pártot, amelynek esélye is van a következő választások megnyerésére, hogy mit is szeretne tenni a mandátumával.

Hanem az ország sorsáról van szó.

Arról, hogy én, hogy te, hogy mi hogyan fogunk élni az elkövetkező néhány évben.

S ahogy Bartus pontosan megfogalmazza, a Fidesz programja 2007-ben íródott, s tagadhatatlanul egy elévült, múltba révedő, s a jelenlegi politikai és legfőképp gazdasági helyzetet teljesen figyelmen kívül hagyó kövület.

Ha a Fidesz tényleg újra fel akarja venni a kapcsolatot a választókkal, akkor tárgyalható, vitatható programmal kellene (kellett volna) előállniuk. Ez lehetőséget adna (adott volna) a dialógus, az építő párbeszéd (netalántán kritika) kibontakozására.

Az i-re a pontot Bartus következő mondata teszi fel:

Alkotmányunk szerint az új miniszterelnök megválasztásának feltétele az új kormány programjának bemutatása is.

Nagyon fontos látni, hogy választási program nélkül a Fidesz, vagy akármelyik győztes párt végül is kénye-kedve szerinti kormányprogramot csinálhat. Olyat, amely nem ellenőrizhető, amely nem kérhető számon, amelynek csak egy társadalmi alapja van, a választási győzelem számbeni aránya. Olyan, amellyel nem kell választási felelősséget vállalnia a győztes pártnak, hiszen nem ígért semmit a választási kampány során.

Mindezek mellett nagyon remélem, hogy a Fidesz választási program helyett már a kormány programon dolgozik. Mert sem elvesztegetni való idejük, sem istenadta joguk nem lesz arra, hogy ezzel (is) késlekedjenek.

A választási program elkészítésére már kevesebb, mint ötven napjuk van. A kormányprograméra sem sokkal több.

Remélhetőleg nem olyan lesz, mint a választási programjuk.