Teljes gőzzel megy a holland választási kampány. Június 9-én eldől, vajon a mostani keresztény-demokrata párt (CDA) a Munkapárt (PvdA), vagy pedig a liberális párt (VVD), amely jelenleg a listát vezeti, kapja majd a megbízást a királynőtől, hogy új kormányt alakítson. Hagyomány szerint egy koalíciós kormány alakul majd megint, de túl sok egyeztetés nem várható.
A legmeglepőbb a mostani választási kampányban az, hogy mindazon kérdésekben, amelyek most Európát foglalkoztatják, pénzügyi stabilitás, szociális juttatások, oktatás, a közszféra túltengése, teljesen új különbségek fedezhetők csak fel a szembenálló pártok között, mintha a klasszikus programok és pártirányok teljesen a fejük tetejére álltak.
A szocialisták idealista oldalon megvezetett keményvonalasokká váltak, az isten vezérelte fölsőbb megszólítás alapján operáló keresztény-demokrát kipuhultak és szociálisan elérzékenyültek, a liberálisok a régi és megszokott "törődjön-mindenki-a-maga-dolgával" hozzáállásuk helyett közjó által vezérelt jövőgondolkodókká alakultak át.
Pénzügyi stabilitás és hiánykezelés
Az összes nagy párt egyetért abban, hogy hosszútávon nagyjából 30 milliárd eurónyi megtakarítást kell elkönyvelniük (ez ugye több, mint a mi teljes állami kiadásunk, cókmókkal, adóságtörlesztéssel együtt), egyébként komolyabb bajok támadnak a költségvetéssel. A különbségek inkább abban kereshetők, milyen gyorsan, és milyen "keményen" akarják a pártok ezt a pénzügyi célt elérni.
Már ez az egyetértés magában megérne egy misét mifelénk, de ennél még érdekesebb az a tény, hogy a liberálisok pont azzal kezdtek elhúzni a mezőnytől népszerűségben, hogy ők terjesztették elő a legkeményebb megtakarítási programot, amellyel egyrészt a közigazgatást és a hozzá kapcsolódó kiadásokat akarják megregulázni, másrészt a gazdaságot szeretnék a következő sebességbe tenni, harmadrészt viszont előreláthatólag magasabb munkanélküliséget is gerjesztenének. A holland kevesebb, mint 5%-os munkanélküliségi ráta mellett ez talán nem olyan veszélyes, mégis magyar szemmel kicsit furcsa, hogy egy egyre növekvő többség szerint ez nem is lenne oly nagy baj.
Azt pedig magyar viszonylatban már talán elképzelni sem lehet, hogy a pártok a programok előterjesztése után megkapják a holland statisztikai és tervhivataltól (merthát ugye a véres kapitalizmusban ilyen is van feléjük) a programban jegyzet tervek alapján várható gazdasági mutatókat az elkövetkező évtizedre. Mindez nyilvános, és a választásban résztvevő pártok által nagyon gyakran fel is használt információ.
A liberálisok pont azért egyre népszerűbbek, mert az egyetlen olyan programot mutatták be, amely hosszútávon mind hollandia versenyképességét, mind a keresők vásárlóerejét növelni tudta.
Ha ehhez még hozzátesszük, hogy a két "néppárt", a szélsőbal szociális párt (SP) és a szélsőjobb szabadságpárt (PVV) is egyetért abban a nagy pártokkal, hogy a nyugdígkorhatárt, nincs mentség, fel kell emelni, a kép(zavar) gondolom teljessé válik.
Szociális biztonság
Ezen a téren érdekes "ellentmondás" alakult ki. A keresztény-demokraták, a liberálisok és a demokraták (D66) mindenképpen csökkenteni akarják a munkanélküli segély mértékét, míg a klasszikus szocialista munkapárt (PvdA) nem. Merthogy ugye az szociálisan milyen érzéketlen a munkavállalókkal szemben.
Ennek ellenére a liberálisok programja alapján a tervhivatal számításai szerint kétszer annyi új munkahely teremtődne, mint a szocialisták szerint. Amit persze a liberálisok egyből ki is használtak, miszerint a szocialisták inkább munkanélküli segélyen tartanák a zembereket, minthogy munkahelyket teremtenének, és hogy akkor mi is a jobb a munkát keresők szempontjából?
Környezetvédelem és mobilitás
Az összes párt programja egyezik abban, hogy a megújuló erőforrásokon alapuló energiatermelést fokozni, a nemzeti széndioxid kibocsátást pedig szisztematikusan csökkenteni kell az elkövetkező években. Abban is majd minden párt egyezik, a liberálisokat kivéve, hogy ezt legegyszerűbben egy új adó bevezetésével lehet (majd) elérni.
Az autók megtett kilométerek alapjáni adóztatását akarja majd az egész baloldal, beleértve a munkapártot, a zöldbaloldalt (GroenLinks), és a demokratákat is. A keresztény demokraták szerint is jó az ötlet, csak még nem tudják, hogy hogyan is kellene megvalósítani a dolgot.
A liberálisok, szokás szerint, teljesen ellenzik a dolgot. Annyira, hogy a mostani, igencsak fejlett tömegközlekedést sem fejlesztenék tovább. Az úthálózat bővítésére viszont szívesen fordítanák a közösség pénzét, mondván, hogy a munkavállalóknak, a munkáltatóknak ez az érdeke, s az ország tranzit jellegéből adódóan (a rotterdami kikötőn átmenő áruszállításból következő forgalom miatt) erre eredendően szükség van.
Közalkalmazottak
Meglepő módon mindenki, a szocialistákat beleértve, kész arra, hogy a közalkalmazottak számát drasztikusan csökkentsék. S emellett abban is egyeznek a nagy pártok, hogy a közalkalmazotti fizetéseket is limitálni kell, sőt, a piaci árak figyelembe vételével bizonyos esetekben csökkenteni is, hiszen az állami alkalmazottak nem állnak direkt versenyben a piaci állásokkal, s emiatt nem is kell piackonformnak lenniük.
Az a tény teszi ezt a nagy közmegegyezést igencsak érdekessé, hogy a tervhivatal szerint anélkül, hogy valakinek kész terve is legyen arra, hogy ezt a drasztikus csökkentést pontosan hogyan is hajtsa végre, a beígért sokmilliárdos (euróban, persze) megtakarítást nem fogják elérni.
Ingatlanpiac
Hollandia az egyetlen ország az EU-ban, ahol hathatós, nagymértékű és mindenkire kiterjedő ingatlanvásárlási adótámogatás van. Ez röviden annyit jelent, hogy az ingatlanvásárláshoz felvett hitel törlesztését a bruttó fizetésből teszi az ember, s ezzel az adóalapját is csökkenti egyben. Az átlagos nagyjából 40%-os SzJA mellett ez igencsak komoly érv, s ez alapozta meg sok-sok évtized alatt kialakult őrülten magas ingatlanárakat.
Ami mostanra igencsak sokba kerül az államnak, évente nagyjából 14 milliárd euróba (275 Ft-os árfolyammal ez 3 840 milliárd Ft, ami a magyar központi költségvetés bevételének nagyjából a felével egyezik meg). Nem kell Nobel-díjas közgazdásznak lenni ahhoz, hogy valaki belássa, hogy hosszútávon nem nagyon tartható a helyzet. Azt viszont, hogy mit is kellene kezdeni ezzel a palackból kiszabadult szellemmel, kevesen tudják.
Ennek ellenére a kígyó a farkába harapott: a szocialista beállítottságú pártok, beleértve a demokratákat is, a lakástámogatás csökkentése, illetve hosszútávon való megszüntetése mellett érvelnek. Teszik ezt annak ellenére, hogy ez alapvető szociális támogatás, és klasszikusan a munkásréteg megsegítésére lett kitalálva annak idején. S teszik ezt annak tudatában, hogy támogatottságuk jelentősen csökkent emiatt az elmúlt hetekben.
Mondani sem kell, hogy az összes többi párt ez ellen, vagyis a támogatás megtartása mellett tört lándzsát (s növelte a szavazótáborát).
Oktatás
Az összes pártprogram ugyanazt a szólamot fújja: az oktatásba fektetett pénz rövid és hosszútávon is megtérül, itt nem lehet fukarkodni. Rövidtávon is, hosszútávon is munkahelyet teremt, először az tanintézményekben dolgozók számának növelésével, hosszútávon pedig a képzett munkaerő miatt itt maradó vagy pont idetelepülő munkák miatt. S ehhez versenyképes tudást kell tanítani, amit csak megfelelő anyagi támogatás mellett lehet elérni és elvárni.
S a tervhivatal szerint pont ez a hosszútávú boldogulás alapja: több adófizető, magasabb fizetések után több adót fog fizetni, kevesebb munkanélküli eltartása mellett.
* * *
Kiváncsi vagyok, hogy mi fog történni a júniusi választások során. Magyar viszonylatban elképzelhetetlen egyetértés van a gazdasági helyzettel kapcsolatban, de közben szociális kérdésekben mindenki a másik szólamát fújja.
Lehet, hogy az eredményeket is majd fejjel lefelé kell nézni...
