Énvezettem?

Csak nem hagyta abba a munkát az agyrágóbogár, szóval itt van a következő gondolatsor arról, hogy miért is olyan érdekes a lítium akkus gázturbinás megoldás az autók hajtására.

Mint az előző posztban írtam, sem a lítium akkus megoldás, sem a gázturbinák önmagukban nem kielégítő megoldások a mostanra már megszokott autós szokások kielégítésére. Vagyis arra, hogy egy tankolással legalább 6-800 km-t meg tudjunk tenni, és közben azért menjen is az autó.

A lítium-ion akku esetében egyszerűen kapacitásbeli problémák vannak.

Gondolom a fenti táblázatban látható számok magukért beszélnek. Egyetlen elektromosságon alapuló energiatározó sem képes felvenni a versenyt a fosszílis energiahordozók energiasűrűségével sem tömeg, sem térfogat viszonylatában.

A gázturbina előnye a belsőégésű motorokéval szemben az, hogy azonos teljesítmény mellett sokkal kisebb tömegű lehet és a meghajtásnak nagyjából egy mozgó alkatrésze van, ami a mechanikai komplexitást csökkenti jelentősen.

A három technológia, a Li-ion akku, az elektromotor és a gázturbina összekapcsolása mindhárom oldalt "segíti". A gázturbinás elektromosság termelés pont a belsőégésű motorok komplexitásából és tömegéből fakadó gondokon tud segíteni, vagyis alacsonyabb tömeg mellett magasabb hatásfokkal termel elektromosságot, s így kevesebb tömeget kell folyamatosan cipelni. Az elektromos hajtás a gázturbinák működéséből alapvetően következő meghajtásbeli hiányosságokat ellensúlyozza. A Li-ion akku alacsony energiasűrűségén pedig a gázturbinák által, az akkunál sokkal magasabb energiatartalommal rendelkező üzemanyagokból, termelt elektromosság segít.

Vagyis az autó folyamatosan elektromos hajtással működik, a gázturbinák csak energiát termelnek az akku részére. Persze a rendszert lehet még bővíteni egy nagy kapacitású kondenzátorral is, hogy a hirtelen fékezések során felszabaduló energiát is újra fel lehessen használni.