Barátommal beszélgettünk a vallásról. Ő hívő volt egy jó ideig, keresztelkedéssel, templomba járással, hittel és miegymással egyetemben. Megvolt a kapcsolata a feljebbvalóval (isten vagy miegymás, ki fia borja válogatja), hitt is amennyire a csövön kifért.

Aztán egy ideje már nem hisz, templom sincs, vallás sincs.

Rájött ugyanis egy dologra.

Arra, hogy miért is annyira sikeresek a vallások. Hogy miért is terjednek olyan könnyen, hogy miért vannak olyan sokan, akik képesek befogadni, akik akarják is csinálni, akik napról napra, hétről hétre eleget tesznek az elvárásoknak, akik az előre megszabott cselekvés és gondolatsorokat hűen követik.

Hiszen az tagadhatatlan, hogy a vallás, a hittel való lét bizonyítás nagyon elterjedt. Olyannyira, hogy nagyon sokan azt gondolják, sőt érvélnek úgy, hogy nagyon valószínűleg erre vagyunk beprogramozva.

Ami perszer nem igaz. A vallás nem azért annyira sikeres, mert biológiailag, lélektanilag erre vagyunk előre beprogramozva. Nem is azért sikeres, mert olyan szellemi keretrendszert képvisel, ami nélkül nehezebb lenne élni. Vagy azért, mert olyan élet körülményt vagy minőséget biztosít, ami a túlélést esélyét, a szaporodást jelentősen elősegíti.

Hanem azért, mert a rengeteg gondolat rendszer, világkép és szellemi aktivitás közül a vallásnak van a legkisebb hardware igénye.

Hiszen kritikus gondolkodást nem kíván, sőt ennek használatát elveti vagy tiltja. Értelmi megértést nem tűr, sokszor ennek pont az ellentettjét, a hitet helyezi mindenek felett. Majd minden vallásban központi szerepet játszik a valótlan, a megfoghatatlan, az elmagyarázhatatlan gondolkodás és kritika nélküli elfogadása, amely során a hit mértékét pont azzal mérik, hogy minél bődületesebb képtelenséget képes-e valaki teljesen odaadással elfogadni és igaznak vallani.

A vallások a logikai bukfenceket használják fel arra, hogy egyrészt a logikai gondolkodást kiszorítsák, másrészt a vak hitet, a dogmákhoz való gondolkodás nélküli ragaszkodás mélységét, a logikátlanság elfogadásának készségét mérjék és maximalizálják. Hiszen ha valaki azt elhiszi, hogy a semmiből valami keletkezik, ha valaki a vízen tud járni, halottakat feltámasztani, akkor azt is gondolkodás nélkül fogja elfogadni, hogy adakoznia kell azoknak, akik isten szavát tolmácsolják.

S ehhez mélyebb gondolkodási szintre nincs szükség. Sőt káros is.

Ha valaki levegőt tud venni, vagy elég neuronja ahhoz, hogy a templomba el tudjon járni, az pont elég. Mi ez, ha nem a minimális harware igények legalja?