Érdekes cikket közölt az Energy&Fuels című szaklap a mesterséges üzemanyagok szennyezőanyag kibocsátásáról (http://dx.doi.org/10.1021/ef100727t), amelyet a NASA és az amerikai légierő (Air Force) közösen tanulmányozott. A cikkben a hangsúly a Fischer-Tropsch (F-T) szintézisből származó kerozinon volt, hiszen meglepő tulajdonságokkal rendelkezik. S hogy ennek mi köze van a lopakodó gépekhez, az kiderül a végén...

A Fischer-Tropsch szintézis lényege, hogy földgázből vagy szénből először szintézis gázt állítanak elő. A szintézis gáz hidrogén és szénmonoxid keveréke, amely emberi szemszögből igencsak veszélyes keverék, viszont megfelelő technológiával rengeteg értékes és érdekes anyagot lehet belőle előállítani.

Annak ellenére, hogy a technológia papiron egyszerű, valóságban eléggé bonyolult, olyannyira, hogy jelenleg csak két cég, a Sasol és Shell, foglalkozik a F-T szintézissel üzemi méreketben. A Sasol inkább szén, a Shell tisztán földgázból állítja elő a szintézisgázt, és mindkét cég üzemanyag termelésre használja azt fel. Ilyenkor a szintézis gázból benzint, kerozint, dízel olajat és, a Shell esetében, kenőolajakat gyártanak.

A legyártott termékek nagyon tiszták, szinte semmilyen, a szokványos, kőolajból készült olajpárlatoknál megszokott szennyeződéseket nem tartalmaz. Emiatt kénmentes, nitrogén-mentes, minimális mennyiségű aromás szénhidrogéneket tartalmazó víztiszta folyadékokra kell gondolni, ha valaki F-T üzemanyagról beszél.

A F-T alapú üzemanyagok, a szennyeződések hiánya miatt, rendszerint nagyon tisztán égnek. Pontosan ez az a fontos megkülönböztető tulajdonság, ami a NASA és az Air Force érdeklődését felkeltette.

A mérések szerint a F-T alapú kerozin, a hagyományossal szemben, sokkal kevesebb kén-dioxidot, nitrogén oxidokat termel, és magasabb fajlagos hidrogéntartalma miatt egy kicsivel kevesebb széndioxidot is. Ami szép a bolygó jövőjét figyelembe véve, de ha háborúról van szó, gondolom azért annyira nem fontos.

Az F-T alapú kerozin legérdekesebb tulajdonsága az, hogy egy nagyságrenddel kisebb mennyiségű közvetlen részecskekibocsátási rátával rendelkezik. Ennek két következménye van. Egyrészt a hajtóművet elhagyó gázokban kevesebb mint fele annyi részecske található (az üzemi teljesítmény függvényében). Másrészt, az 1 és 50 méternyi csóvában sokkal kevesebb kondenzált részecske található: itt a F-T üzemanyag akár két van három nagyságrendileg kisebb értékeket produkál. Ennek bonyolult kémiai is fizikiai háttere van, amiben a kén, nitrogén és el nem égett üzemanyag részecskék magas hőmérsékleten történő reakciója és agglomerációja játszik fő szerepet.

A lényeg, a F-T kerozin elégése után nagyon kevés, mondhatni semennyi részecskét nem hagy maga után.

Ami nagy előny akkor, ha valaki pl. egy lopakodó repülővel akar egy ellenséges területre behatolni. Hiszen mit ér egy repülő, ha a radaron nem látható, de szabad szemmel könnyen észrevehető kondenzcsíkot húz maga után?

Ugye-ugye, ezt nem mondták el bevetés előtt...

Hagyományos üzemanyagok esetén a kondenzcsík képződés, amennyiben a légköri körülmények megfelelőek, szinte elkerülhetetlen. Az F-T üzemanyaggal viszont nem csak a repülő lesz láthatatlan, de a kondenzcsík sem jelenik meg a lopakodó repülő mögött, még akkor sem, ha ez normális esetben megtörténne.

Így lesz a repülő is, az üzemanyag is lopakodó.