A kormány, hosszú hónapok után, átállt a konktrétabb nyelvhasználatra. Amint az index.hu is megírta, lesznek itt reformok, (nem, megszorítások azok nem lesznek), s ha valakiben még élne az az álomkép, hogy a Fidesz alatt minden másképp lesz, itt az ideje felébredni.
Merthogy kutyaszarból nem lesz kolbász, akármennyit is masszírozzuk.
Minden, amitől egyedi és érdekes volt kishazánk megszűnik vagy jelentősen átalakul. A hungarikumos intézményeket szigorúan felülvizsgálják vagy megszüntetik, nem leszünk többé a rokkant- és előrehozott nyugdíjasok nemzete. Sem a családi pótlékból vagy táppénzből megélőké. S nem lesz se MÁV se BKV, hanem helyette majd egy vállalat, amit kettő helyett utálnak majd izomból a kedves utasok.
De a legfontosabb kétharmados eredmény mégsicsak az, hogy a fontossági sorrend változott meg kishazánkban. Az Orbán kormány úgy döntött, hogy innentől kezdve mi magyarok, férfiak és asszonyok, a zemberek csak másodrendű polgárai vagyunk kishazánknak.
Ha valami változik az országban, ami százezreket, milliókat érint, azt mi nem fogjuk elsőkézből megtudni. Sőt, másodkézből sem, hiszen a miniszterelnök nem jelenti majd be, sőt a miniszterek sem. A rendelkezések nagy részét majd "csepegtetik", s ha tényleg kényelmetlen a téma, az illetékes minisztérium be sem fogja azt majd jelenteni.
Inkább kiszivárogtatják majd, hogy mitől lesz szebb és jobb a jövőnk. Szivárogtatva tudtuk meg azt is, hogy majd inkább szivárogtatnak.
De a lényeget mindenféle csepegtetés és szivárogtatás előtt a kormány majd gondosan megtárgyalja azokkal, akik most Magyarországon tényleg számítanak. A londoni befektetőházakra tessék most gondolni, azokra a pénzintézményekre, amelyek a mostani magyar államadósság nagyrészet finanszírozzák. Nekik kell tudniuk, hogy mi fog történni velünk, hogy milyen változásokat akar az Orbán kormány bevezetni.
S mielőtt a zemberek felháborodva az asztalt kezdik el csapdosni, azt ne felejtsék el, kérem szépen, tisztelt Hölgyeim és Uraim, hogy ha tennék is mindezt, a fenti fontossági sorrend számít majd akkor is, ha nemtetszésünknek szeretnének majd hangot adni.
De az is lehet, döbbenek csak rá most hirtelen ijedtemben, hogy ebben a kificamodott ideológiai helyzetben mégsem vagyunk másodrendű polgárok. Sőt! Mi nem lehetünk másodrendű polgárok, hiszen mi vagyunk a kétharmad (te is és én is, ha ő nem is), ahol már nem kell bejelenteni, tájékoztatni, elmondani vagy elmagyarázni, mert mi magunk hoztuk meg a döntést már akkor, amikor kétharmadosan győztünk, így közösen!
Előre, utólag és mindig. Fontossági sorrend van, kérem, csak nem számít.
