A Lendület program felvette a kesztyűt, hogy a legkiválóbb tudósainkat megpróbálja itthon marasztani. Ehhez pénzt és türelmet tett le a tárgyaló asztalra. S ebben az évben 16 újabb tudóssal gazdagította a program által finanszírozottak növekvő táborát. S ebben az évben 600 millió forint áll majd a pályázók rendelkezésére, amely összeget, a tervek szerint, még négy évig biztosít az Akadémia, hogy hosszabb távon is tervezni lehessen.
600 millió forint évente, és nemzetközi színvonalú kutatást remélnek tőle.
Nooooormális?
A Lendület program mögött rejlő ötlet jó szánkékról és előrelátásról tesz tanúbizonyságot, de ez még kevés ahhoz, hogy a dolgot komolyan lehessen venni.
Ugyanis 600 millió forint lehet, hogy soknak tűnik első szempillantásra, de csak addig, amíg az ember utána nem számol, hogy mennyi pénz is ez az éves 600 millió forintos keret.
Először is 600 millió forint 2.2-2.3 millió eurót jelent évente (bizakodóbb vagy kevésbé optimista árfolyammal számolva). Ugye, így már másképp hangzik. Ami összeget aztán, átlagot számolva, osztani kell még 16-tal, hiszen ennyi díjjazott van. Vagyis átlagosan, nagyreménységű kutatóként ez nagyjából 140 ezer eurós évi apanázst jelent.
Tegyünk az Akadémia 2.2-2.3 milliós euró mellé néhány nemzetközi példát. A Mercedes Benz 2010-ben 4848 millió eurót költött kutatás és fejlesztésre, a Siemens 3846 millió eurót, a BMW 3082 millió, az Audi 2469 millió, a Shell 1019 millió, a Philips 1576 millió eurót költ erre. A MOL kutatásra kiadott összegét sajnos nem sikerült előbányásznom az éves jelentésükből (vagy nem tudják, vagy nem merik jelenteni).
De ezek csak vállalatok, nem egy ország Akadámiájával összehasonlítható szellemi csoportosulások.
Aki nemzetközi kutatásban részt vett már, az tudja, hogy a mostani 600 millió, vagy akár a teljese 1,1 milliárd forintos költségvetés nem sokra elég. Nyugat-európai egyetemek most nagyjából 100 ezer eurót (nagyjából 27 millió forintot) számolnak fel doktori hallgatóként évente a költségeket fedezésére, az anyagi befektetést (Capex) nem számolva. Ha valaki kicsit is műszer és analízis igényesebb kutatásba akar kezdeni, akkor ezt egy nemzetközi szinten is jónak tenkinthető géppark nélkül egyszerűen nem tudja majd elkezdeni. A nagy nemzetközi vállalatok ennél magasabb éves ember tarifával számolnak, átlagosan nagyjából a kétszeres-háromszorosával, ismét Capex nélkül.
A nagy kérdés az, hogy mit tudnak majd a most díjazott kutatók ebből a pénzből létrehozni, s persze az is, hogy milyen elvárásoknak kell majd megfelelniük. Vagyis, hogy az Akadémia mit vár el ennyi pénzért.
Ami azért is fontos, mert nem szabad elfelejtenünk, hogy a pályázati pénzeket új kutatócsoportok felállítására akarják majd használni (ez az Akadémia célja, és a nyertesek terve is). Ebből következően nem csak egy, hanem jópár ember fizetését és egyéb költségeit kell majd fedezniük az új titánoknak a rendelkezésre álló összegből, és új gépeket, műszereket is kell majd beszerezniük, hiszen a kutatók rendelkezésére álló jelenlegi géppark valószínűleg vagy kicsi, vagy nem áll teljesen a rendelkezésükre, vagy elavult, vagy akár a három kombinációja is lehet.
Ebből a 600 milliós keretből, szerintem, 16 kutatócsoportot nehéz, ha nem lehetetlen lesz úgy kiépíteni, hogy jelentős nemzetközi sikereket tudjanak az elkövetkező öt évben elérni.
De, nagyon remélem, majd legalább néhányan rácáfolnak erre.
