Az USA kongreszusa egy szuperbizottságot hozott létre, amelynek csak annyi volt a feladata, hogy nagyjából 1200 milliárd dolláros megtakarítást eszeljen ki, amivel aztán az USA 2012-es költségvetési hiányát csökkenthették volna. Csakhogy ez nem sikerült neki, annak ellenére, hogy a bizottság bipartizán volt, vagyis mind republikánus és demokrata honyatyákból állt össze, és hogy Obama teljes támogatottságát is élvezte.

1200 milliárd dollár az bizony nem kevés pénz. Egészen addig, amíg valaki utána nem számol.

Hiszen ez nem több, mint az USA nemzeti össztermékének a 0.6%-a. És a nemzetközi sajtó szerint ez az 1200 milliárd dollár még a negyede sem annak, amely megtakarításra igazán szükség lenne, és egyébként is kevesebb mint 3%-a a teljes költségvetésnek.

A 12 fős kongresszusi csapat képtelen volt elérni azt, amely szintű feladatot üzleti körökben ujjgyakorlatként kezdő menedzsereknek adnak ki. Elég csak abban belegondolni, hogy egy 0.6%-os leépítés meg se kottyanna egy végzős menedzsment szakos hallgatónak. Előre megírt forgatókönyvek vannak rá, attól függően, hogy valaki termelésben vagy szolgáltatásban dolgozik.

De még egy 3%-os költségcsökkentő programtól se riadna vissza senki igazán. S nem hogy visszariadna, nagyon sok iparágban az éves 3%-os költségcsökkentés nem hogy kihívás, de a normális élet egyik alapkövetelménye. Vagyis hozzátartozik az évente elvégzendő alapfeladatokhoz.

Ezért is akkora csalódás, hogy a kongresszusi bizottság nem jutott dűlőre. Míg mások a gazdaságban ezt rutinból csinálják, addig a politikai elit erre képtelennek tűnik. De az amerikaiak miatt nem is aggódom annyira, annak ellenére, hogy az egyik következménye a mostani tehetetlenségüknek az lesz, hogy a Pentagon és az amerikai honvédelmi tárca sokkal kisebb kasszából fog dolgozni 2013-tól. De ez az ő bajuk, ahogy a viccbeli székely mondaná.

A mi bajunk az, hogy pontosan ugyanilyen gondokkal és tehetetlenséggel küszködik az EU is, és kishazánk is. Nálunk is valahogy rá kellene venni a politikusoknak a 'rendszert', az államháztartási költségvetésből fennálló szerveket arra, hogy folyamatosan, évi 3-5%-os megtakarítást hajtsanak végre. S nem csak ebben az évben, hanem az elkövetkező két évtizedben minden évben.

Csakhogy úgy, mint az USÁ-ban, itthon sem képesek erre a politikusok. Egyrészt mert nem tudják, hogyan is kellene ezt csinálni, hiszen kevés kivételtől eltekintve, fogalmuk sincs, hogy milyen az élet a termelő gazdaságban. Másrészt nem is tanulták, hiszen csak nagyon kevesen ülnek a parlamentben megfelelő gazdasági képesítéssel, és, nem meglepő módon, ilyen fajta képesítés nem is alapkövetelmény az érintett posztok betöltésénél. Harmadrészt pedig mert egyáltalán nem áll érdekükben. Hiszen a saját költségeiket kellene gőrcsó alá venniük minden évben, és a saját pénzügyi kereteiket, lehetőségeiket szisztematikusan megnyírbálni, és az intézmények hatásfokát növelni. Egy politikus hírneve és rangja pedig nem attól növekszik, hogy mennyire effektíven látja el a feladatát, hanem attól, hogy hány ember főnöke.

S a kör itt bezárul, hiszen ha egy dologban érdekelt egy politikus, egy államapparátusban dolgozó hivatalnok, akkor az az, hogy minél több embert foglalkoztasson, nem pedig az, hogy a már foglalkoztatottakkal a lehető legtöbb munkát végeztesse (mint teszik azt a termelésben tevékenykedők).

S innentől kezdve csak a pálya mellől állva nézhetjük, ahogy a politikai 'elit' próbálkozik mindenfajta eszement trükkel elhalogatni azt, hogy valamit igazán tegyenek azért, hogy az országnak hosszútávon jobb legyen.

Superfail a javából.