A Véleményvezéren olvastam Lázár János kirohanását a politikai és az üzleti legitimáció különbségéről. Ahogy Lázár mondta:
Az a borzasztó, tudod, hogy akik diktálni próbálnak az üzlet világából, a bankok világából, a telekommunikáció világából, a gazdasági csoportok világából, azokat senki nem választotta meg, maximum a részvényesek vagy a tulajdonosok. És azoknak diktálnak, akik mögött elvileg társadalmi legitimáció van, és ebből a szempontból teljesen mindegy, hogy ellenzéki vagy kormánypárti valaki.
Nos, rossz hírem van Lázár Jánosnak: az üzleti élet vezetőinek (feltételezve, hogy a játékszabályoknak megfelelően nyerték el ők és vállalatuk a vezető pozícióját) sokkal nagyobb legitimációja van, mint bármelyik politikusnak.
A nagyobb legitimáció két okból fakad. Egyrészt azért, mert a gazdasági legitimáció általában politikai töltet és pénzügyi érdekek nélküli (vagy azok ellenére is meglevő) teljesebb társadalmi keresztmetszetet jelent. Hiszen egy jó mosógépet mind a jobb és baloldali elkötelezettségű választópolgár meg fog venni, vagy előnyben fog részesíteni, feltéve, hogyha az ár-érték aránya is olyan, hogy ezzel a gyártót gazdasági előnybe részesítse hosszútávon (amitől aztán a vállalati vezetőnek akkora "hatalma" lesz, hogy elkezd hangot adni érdekeinek a politikai színtéren is).
A másik pedig azért, mert egy üzleti élet vezetőjének legitimációja közvetlen anyagi áldozatból fakad. Ehhez azt a fundamentális különbséget kell észrevenni, ami a vásárlást a választástól lényegében választja el. Az egyiknél az emberek (a vásárlók) a pénzüket adják, míg a másiknál a választók a pénzüket várják a tranzakcióból kifolyólag. Azt, gondolom, nem is kell ecsetelni, hogy melyik vár el nagyobb áldozatot, gondosabb mérlegelést, és jár az egyénre közvetlenebb kihatással rövid és hosszútávon. S azt sem, hogy míg a szavazatból még nem fogyott ki soha senki, addig a pénze (a kevés kivételtől eltekintve) igencsak határos erőforrása mindenkinek.
Ezen gondolatsort tovább folytatva akár meg is jegyezhetnénk, hogy mivel a politikai legitimáció semmilyen anyagi hozzájárulást nem követel meg (sőt a mai itthoni helyzetben inkább annak fordítottjával kecsegtet), így annak a legitimációja — legalábbis üzleti szempontból — akár teljességgel kétségbe is vonható, negálható. Magyarul, ha nem fizet a kedves választópolgár, mint ahogy teszi azt az üzleti elit "megválasztásakor", akkor a politikai szavazata üres, pénzzel fogható érték nélküli szavazat. S annyit is ér.
Persze lehetne ezen változtatni, volna is rá ötletem, sőt több is.
Persze ehelyett inkább egyszerűbb a (legitimációs) port hinteni, mint teszi azt Lázár is. Mert a másik oldalon szembesülni kellene azzal, hogy a Fidesz legitimációja olyan tartós volt, mint nagyjából a pasztőrizetlen tej az.
