Egy Juszt László interjú alapján kezdtem el utánanézni az Alaptörvényben leírtaknak. Az a kijelentés adta az apropót, miszerint társadalombiztosítás, mint államilag garantált egészségügyi ellátás és nyugdíj, nem szerepel az alaptörvényben. Ennek egyik egyenesági következménye az, hogy az ezen korábbi alapjogokra alapuló juttatásokat az állam (Magyarország) bármikor megváltoztathatja — csökkentheti vagy növelheti — vagy akár teljes mértékben meg is szüntetheti.
Nézzük mint mond az alaptörvény.
XIX. cikk(1) Magyarország arra törekszik, hogy minden állampolgárának szociális biztonságot nyújtson. Anyaság, betegség, rokkantság, özvegység, árvaság és önhibáján kívül bekövetkezett munkanélküliség esetén minden magyar állampolgár törvényben meghatározott támogatásra jogosult.
(2) Magyarország a szociális biztonságot az (1) bekezdés szerinti és más rászorulók esetében a szociális intézmények és intézkedések rendszerével valósítja meg.
(3) Törvény a szociális intézkedések jellegét és mértékét a szociális intézkedést igénybe vevő személynek a közösség számára hasznos tevékenységéhez igazodóan is megállapíthatja.
(4) Magyarország az időskori megélhetés biztosítását a társadalmi szolidaritáson alapuló egységes állami nyugdíjrendszer fenntartásával és önkéntesen létrehozott társadalmi intézmények működésének lehetővé tételével segíti elő. Törvény az állami nyugdíjra való jogosultság feltételeit a nők fokozott védelmének követelményére tekintettel is megállapíthatja.
Nem vagyok jogász, így az én értelmezésem lehet, hogy nem igaz. Mindenesetre, azért megpróbálom szavakba önteni, hogy mit is jelent az alaptörvény XIX. cikke a számomra.
Az állam törekszik, de nem garantál. Az a garancia, amely a korábbi Alkotmányban megvolt arra, hogy az állam egészségügyi és szociális biztonságot garantáljon, az eltűnt a szövegből. A szociális biztonság maradt, az egészségügyi ellátás kikerült a szövegből. Ha az állampolgár szemszögéből nézve állam nem eléggé törekszik a szociális biztonság megvalósításán, vagy törekszik, de nem sikerül neki, akkor is minden rendben van.
Azt, hogy az állam mennyire törekszik a szociális biztonság megteremtésén, törvény szabja meg (most vagy később). Részletek nem ismertek egyenlőre.
Szociális intézmények és intézkedések segítségével végzi az állam azon törekvését, hogy a szociális biztonságot (egészségügy nélkül) biztosítsa.
Azt, hogy az intézmények által feléd irányuló intézkedések téged mennyire segítenek, az állam aszerint is meghatározhatja vagy megváltoztathatja, hogy mennyire vagy hasznos (tagja) a közösségnek. Vagyis, ha a közösség szempontjából kevésbé hasznos vagy, akkor az intézkedések más jellegűek vagy más mértékűek lehetnek, mint ha a közösség szempontjából hasznosnak bizonyuló tevékenységet végzel. A egyenlőségen alapuló szociális védőhálót felváltja a hasznosság elvén alapuló biztonság(ra való állami törekvés).
A nyugdíj sem nem garantált, se nem kizárólag állami. Egy része az állam által fenntartott, de alapjaiban szolidaritáson alapuló önsegélyező rendszer általi kifizetésekből áll, másik része önszerveződő alapon létrehozott pénzintézményekből kerül majd a zsebedbe, amelynek működését az állam ugyan lehetővé teszi, de azt nem garantálja.
De, az állam nem garantálja az időskori nyugdíjat, hanem annak kifizetését (és a szolidaritáson alapuló újraelosztást) segíti elő, de csak részben, hiszen magánnyugdíj is kell, hogy ezt kiegészítse.
Vagyis társadalombiztosítás, garanciák és elidegeníthetetlen jogok helyett társadalomtörekvést vállal az állam.
Ha valaki máshogyan olvassa az alaptörvény cikkét, szóljon!
Az utolsó 100 komment: