Orbán Viktor egyik kedvenc vesszőparipája a kereszténység, a keresztény kulturális gyökerek, a magyar történelmi, eltagadhatatlan keresztény mivolt felemlegetése. Nem csak szavakban, de tettekben, alaptörvényi szövegezésben, pénz kiosztási preferenciákban is megnyilvánul ez a gondolati előítéleti rendszer. Amely szólam, vagyis inkább kánon, hogy stílusban maradjunk, karácsony környékén természetesen felerősödik.
Miért is van Orbánnak ilyen megütköztetően egyértelműen szüksége a kereszténységi cédula lobogtatására? A válasz magában a kereszténységi eszmerendszerben keresendő.
Mint azt korábban már többször is említettem, több nyugati filozófus munkásságának egyik alapvető felismerése volt, s itt Hegelt szokták a leggyakrabban idézni, hogy a kereszténység rabszolga vallás. Fizikailag, s szellemileg is, a végsőkig kiszolgáltatott emberek vallása, amely az evilági javak, jövedelmek, előrehaladás teljes feladását hirdeti, s a túlvilági, az ezen élet befejezése utáni szakaszra teszi a felemelkedés, a terhek csökkenésének lehetőségét, a fizikai iga alóli felszabadulás elérésének pillanatát. A mentális iga, a kötelező egyistenhit, a tények, történések, a külső személyek és erők által irányított események vak és megkérdőjelezhetetlen elfogadása (miszerint ez a teremtő akarata valamilyen különös, logikát csak utólag és az akkor események fuggvényében szolgáltató, vagy akár teljesen kifürkészhetetlen de mégis valami oknál fogva jóságos vagy annak magyarázható úton) még ebben az állapotban sem szűnik meg: a szellemi megalázkodás örökös és feloldozhatatlan.
Nem véletlen, ogy Orbánnak, a mostani csak jelszavaiban keresztény kormánynak, pontosan ilyen szellemi beállítottságú hívőkre van szüksége (felelős állampolgárok helyett). Azokra, kik gondolkodás nélkül elfogadják egy felsőbb hatalom, vagy annak földi képviselőjének, képviselőinek döntését, akaratát, végzetét. Akik kérdések, hovatovább együtt gondolkodás helyett csöndben tűrnek, hiszen majd a jövő év, a nemlétező, de biztosan elkövetkező, délibáb szerűen a fejünk felett libegő, a kihirdetők szerint jövőre, vagy azután biztosan bekövetkező eseményekben vakon hisznek. Hiszen akkor a jelennel nem foglalkoznak, az teljesen ki van szolgáltatva az igét hirdetőknek. A jelen az igehirdetők játszótere, míg a jobb jövő ígérete (a megléte vagy megvalósulása persze nem) a vakon hívőké.
Erre a mozgási szabadságra, a kérdőre és felelősségre vonás hiányára, van most szüksége a kormánynak, a Fidesznek ahhoz, hogy terveiket a saját igényeik szerint végre tudják hajtani. A mi dolgunk Orbán szerint az, hogy elfogadjuk, ilyen a jelen, nem lehet rajta változtatni, és az is, hogy higgyük, a jövő jobb lesz. Hiszen már megmondták.
Ez az a kereszténység, ez az a mentális állapot, amire a Fidesznek égető szüksége van ahhoz, hogy saját képére formálhassa az országot, s ezt belső ellenállás nélkül meg tudja megtenni. Ezért kell ezt a mindent elfogadó, beletörődő, és a jobb jövőben vakon reménykedő tudatállapotot hirdető, rabszolga-lelken alapuló vallásnak az alaptörvényben is szerepelnie.
De nehogy mást higgyetek.
Hajrá Magyarország, hajrá magyarok!
