Dvorak egyik legutóbbi bejegyzése sarkallt megint írásra. Az Amazon sajtóközleménye szerint ezen évtől több e-book-ot adnak el majd, mint tényleges, papír alapú könyvet. Ez az új elektronikus könyvolvasóknak (e-reader-ekenek) köszönhető, s a fejlődés, vagyis a papíralapú könyvek elektronikus változattal való leváltása, megállíthatatlan.

Éljen, és hurrá, így fogjuk megmenteni sok ezer fa életét. Ennek alapja az e-paper alapú technológia, amelyet a kijelzőkben használnak. Az iPad kivételével minden már e-reader ezt használja. 

Van egy nagy baj azonban az elektronikus könyvekkel. 

Az, hogy nem könyvek.

Egy új technológia értékelésénél elvárja az ember, hogy legalább egy, ha nem több, tényezőben felülmúlja a régi technológiát. Ilyenkor engem mindig segít, ha az értékelést megfordítom, és úgy nézek a változásra, mintha fordítva történne. Vagyis régi technológiát tekintjem újnak, mintha nem létezett volna előtte, és a mostani újat váltaná le. 

Ebből a szempontból nézve az e-book egyetlen egy szempontból előnyösebb, mint a régi, papír alapú megoldás. Ez pedig a súly. Vagyis, ha több könyvet akar valaki magánál tartani (pl. utazáskor), akkor az e-reader-ek kétségtelenül 'könnyebb' megoldásnak tűnnek.

De ha most valaki kihozná a nyomtatott könyvet az új e-book-ok helyett, szerintem mindenki csak örülne. Hiszen a súly ellenére szinte csak előnye van.

Sokkal gyorsabb az interface. Nem kell másodperceket várni arra, hogy a következő oldal megjelenjen. Sőt, akár több oldalt is lapozhat az ember egyszerre, ha akar. Mindemellett nagyon 'kézzelfogható' a könyv a lapozás közben, az elektronikus verzióval szemben, ahol csak egy gomb áll rendelkezésre az előre vagy visszafele lapozáshoz.

Sokkal jobb a felbontás. A mostani ofszet nyomtatás legalább 600 dpi-s minőségben teszi elénk a nyomtatott szöveget és képeket, a régi dombornyomás és rézmetszet pedig ennél sokkal nagyobb felbontásban tette mindezt. Ilyen szempontból már az ofszet is visszalépést jelentett, de az ezen technológia által lehetséges flexibililás megérte az áldozatot.

Színes, ha kell. Sőt, a fekete az fekete, a fehér az fehér, a krémszínű pedig krémszínű. Nem a szürke néhány árnyalatával kell beérnie az embernek, mint az e-paper esetében teszik azt a felhasználók kényszeredetten.

Nem villogja szét az ember agyát lapozáskor. Az új e-reader-nek talán ez a legnagyobb hátránya. Vagyis az, hogy a szellemképek megszüntetése érdekében (vagyis, hogy nem lássuk az előző oldalt a következőre vetítve), kénytelenek egyszer teljesen fehérre, majd teljesen feketére telíteni a képernyőt, mielőtt a következő oldalt megjelenítenék. 

Értem én, hogy a jelenlegi technológia fejlettség szintjén erre szükség van, de pont ettől tudok rövid időn belül epilepsziás rohamot kapni. S szerintem nem vagyok egyedül ezzel.

Amit pedig tényleg nem értek, hogy ha megvolt a lehetőség arra, hogy valaki egy új technológiát dobjon a piacra, mindenféle hagyomány (legacy) és korlátozás nélkül, akkor miért nem a lehető legjobb megoldásokat választották?

Nem lenne bajom az e-paper alapú olvasókkal, ha nem hívnák őket könyveknek.

Még szerencse, hogy van iPad...