Laptopisztán furcsa hely. Egyszerre szabad és formális, egyszerre szabad és kötelező, egyszerre laza és hajtós, termelékeny és lazsáló. Pont ez kell nekünk!

A magyar hivatalnokokra, vagy legalábbis a róluk alkotott mentális képre, már jóideje ráférne egy alapos frizuraváltás. Hiszen kinek nincs elege a kávét ivó, trécselő, semmittevő közhivatalnokokból, akiket az isten sem tud elmozdítani, motiválni, cselekvésre kényszeríteni.

Nos, a megoldás Laptopisztánban található. Nincs más dolgunk, mint kimozdítani a közhivatalnokokat a kávéházakba. S mielőtt még bárki is azt gondolja, hogy teljesen elment az eszem, érdemes végiggondolni a dolgot.

Ha valaki nem a hivatalban van, hanem "remote" módon próbálja végezni a dolgát, szeretne mindent elektronikusan elérni. A kávéházakban a köztisztviselők csak így tudnának dolgozni. Ettől aztán a közhivatalok is véglegesen és visszavonhatatlanul egy újfajta, "elektronikus" állapotba kerülnének, ahol papír tologatás helyett fájlok küldözgetése lenne a napi munka nagyrésze, a belső papírmozgást most kiszolgálók nagy fájdalmára.

S ennek már akkora a társadalmi előnye, hogy megérné akár közpénzen is fenntartani a kávéházi WiFi hálózatokat, hiszen a köztisztviselők is, de az állampolgárok is itt végeznék mindennapos elektronikus közteendőiket.

De ami ennél ezerszer fontosabb az a Laptopisztánban uralkodó, elsőre ellentmondásosnak tűnő, állapot, miszerint az összes kávéházi lazaság, farmer és garbóviselős, a székben kényelmesen hátradőlős szokások ellenére a kéváházi munkavégzéstől az ember nem lustább, hanem termelékenyebb lesz.

Ennek alapfeltétele az, hogy legyenek olyanok, akik tényleg dolgozni szeretnének ilyen helyeken. S ilyenek mindig vannak, hiszen az új kolléga, a fiatal pályakezdő rendszerint (még) ilyen fáből van faragva. S a nyílt, bárki által ellenőrizhető munkahelyeken nincs is annál jobb hajtóerő, mint amikor egyrészről valaki azt látja, hogy más hajt, másrészről pedig teljesen tudatában van annak, hogy mindenki más is látja, ha ő nem.

Ebből következően aztán Laptopisztánban gőzerővel folyik a munka. Aki trécsel, arra rászólnak, azt kinézik. Nincs vesztegetni való idő, a wc-re is csak kiszalad az ember, nehogy a laptopjának hűlt nyomát találja. Szerencsére egy megfelelő pillantással el lehet érni, hogy a bőszen dolgozó szomszéd ügyeljen a gépre, amíg visszaérünk (csakúgy, mint ahogy a strandon teszi ezt az ember).

A nagy munka mellett más előnyei is vannak Laptopisztánnak. A kávéházban mindenki saját maga fogyasztását állja. Ebből következően az időtlen időkig tartó kávézgatás helyett még jobban megéri dolgozni, hiszen kinek futja a fizetéséből napi 15 kávéra, ha az nem ingyen van? S ha mindenki a kávéházban dolgozik, akkor a közhivatalok fűtésén, villanyszámláján is lehetne spórolni.

Laptopisztánban jobb az ellátás, mint a hivatalban. Jobbak a szendvicsek, jobb a kávé, a tea. És még fel is szolgálják, amit rendelünk. És az ebédidőt sem kell arra "vesztegetni", hogy egy megfelelő helyet találjon magának az ember egy közeli kávéházban, hiszen már ott van reggel óta.

Az meg talán már csak hab a tortán, hogy ha tényleg a Laptopisztános "törvények"-hez tartanánk magunkat, akkor - legalább is a NewYorkTimes szerzője szerint - majd az összes köztisztviselőnek MacBookPro-kon kellene dolgozniuk. 

Még lehet, hogy motiválná is őket.