A MÁV kétmilliárd forintért veszi meg a Restit. Nem a becslések szerinti piaci áron, ami 7-8 milliárd között is lehetett volna, hanem kétmilliárdért veszi meg a 'maradék' 85%-os tulajdonrészt, s lesz így a MÁV egyetlen tulajdonosa a Restinek. Olvasom itt is, ott is, és közben mindenki hallgat, egy szó nem esik arról, hogy akkor ez most mennyire felháborító.
Pedig az. Több okból is.
Egyrészt ahhoz, hogy a Resti feletti rendelkezést effektíve megszerezze valaki, nem kell mind a 85%-ot megvásárolni, elég az 50% és még egy szavazat. Ami lényegesen kevesebbe kerülne, került volna, mint a 85%, gondolom erről nem kell senkit sem meggyőzni.
Másrészt viszont az indoklás, amiért az állam egyáltalán fizet ezért a 85%-ért, ha már mindenképpen kizárólagos tulajdonos akar lenni, az engem teljesen meglepett. Idézem:
A MÁV és a Resti tulajdonosai között 1991-ben megkötött szerződésben foglaltak (fejlesztések, franchise rendszer kialakítása) elmaradtak, így a vasútállomások korábbi szolgáltatásai – különösen a meleg konyhás étkeztetés – folyamatosan megszűntek. Helyüket számos helyszínen profilidegen szolgáltatások vették át, így például játékautomatákat üzemeltető vendéglátó helyek, használt ruha üzletek. Az uniós forrásokból, részben a NIF Zrt. valamint részben a MÁV Zrt. által kezdeményezett állomási fejlesztések során a már bejegyzett haszonélvezeti joggal terhelt területek egy részét szükséges vasútüzemi, utasforgalmi célra is felhasználni, ez azonban mindezidáig nem ritkán akadályba ütközött.
Ezek után az állam még leállt tárgyalni az mostani tulajdonossal. Nem úgy szokott lenni kishazánkban, legalább is az elmúlt majd két évet alapul véve, hogy az állam dönt, és egyoldalúan szerződést bont, áthág, csak és kizárólag a 'saját' érdekeit veszi figyelembe?
Akárhogyan is nézem, a magánnyugdíjpénztárak esetében azok teljesítették a kötelezettségeiket, nem hajtottak végre profilidegen tevékenységet, és a rájuk bízott pénzt elég sikeresen fektették be. Mindezek ellenére az állam úgy döntött, hogy sajátkezűleg érvényteleníti az előzőleg aláírt szerződéseket, és egyoldalúan felbontotta azokat.
A Restivel szemben, annak ellenére, hogy az a szerződést szegett, a normális vasúti működést akadályozta, nem rendeltetésszerűen gazdálkodott, és a többi, az állam mégiscsak a tárgyalóasztalhoz ült, sőt, a végén megdobta a tulajdonosokat nemcsak kétmilliárd forinttal, hanem annak a lehetőségével, hogy továbbra is gazdálkodhassanak szerződéses alapon.
S ha valaki még mindig azon gondolkozna, hogy ez a kétmilliárd forint most miért is ilyen fontos hirtelen, ne felejtsük, hogy egyrészt kétezer millió forintról van szó, ami 1800 évig fedezné a tulajdonos minimálbérét, másrészt pedig annak idején a magánnyugdíjpénztárak államosításakor, amikor és amivel a politikai tőkéjét magas fordulatszámon égette, ennél sokkal keményebb hozzáállással szállt ringbe a kormány. Ha akkor ezt lehetetett statáriummal egyenértékű tárgyalással, visszakozás és igazi alternatívák nélkül lerendezni, akkor most egy vacak kétmilliárdos 'üzletet' miért nem lehet? Mi akadályozta meg a kormányt abban, hogy annak ellenére, hogy most a szerződő fél az állam szerint láthatóan és tagadhatatlanul szerződést szegett, ne vegye fel a vassal bélelt boxkesztyűt megint?
Úgy látszik a kormány (értsd a Fidesz) számára sokkal fontosabb, hogy tárgyaljon egy-két nagybefektetővel, még akkor is, ha azok nem az előre lefektetett szabályokat (értsd szerződés) figyelembe véve játszottak, mint az, hogy a szabályokat betartó, és a jövőjüket végre saját kezükbe vevő választókkal ugyanezt megtegyék.
Szégyen és gyalázat, hogy a Resti több türelmet és egyenlőbb feltételeket kap, mint a magánnyugdíjpénztárasok százezrei.
