Erőss Zsolt és Kiss Péter, a Kancsendzönga-expedíció két csúcsmászója ereszkedés közben, 8000 méteres magasságban eltűnt, írta az index/SportGéza. Ami személyes tragédia mindkét hegymászó számára.

Csak teljesen felesleges.

A 8000 méter feletti magasságokra hegymászó körökben halálzónának hívják, mert ilyen magasan az emberi szervezet nemcsak az oxigénhiánnyal küszködik, de nagyon könnyen kiszáradhat és kimerülhet. Az alacsony légnyomás miatt az ember sekélyesebben és gyakrabban vesz levegőt, hogy elegendő oxigénhez jusson a szervezet, és a száraz levegő miatt sokkal több folyadékot veszít a lélegzés során.

A szervezet nagyon lelassul az alacsony hatásfokú oxigénfelvétel miatt, ezért aztán az emésztés is gyakran megáll, s emiatt az energiabevitel szinte lehetetlen. Mivel az egész szervezet oxigénhiánnyal küzd, a mind a fizikai, mind a szellemi teljesítmény alacsony szintű: a reflexek lassúak, az izomerő gyengül, a döntéshozatal lassabb és gyakrabban hibás.

Szerencsére abban a században élünk, ahol mindezekre a kihívásokra már nagyon jó megoldások állnak a rendelkezésre. Van sűrített levegős vagy oxigénpalack, ami nem százötven kilós, lehet intravénásan táplálni, könnyen vizet olvasztani, mégha -40 fok is van odakint. Csakhogy valahogy a hegymászás bentragadt a 19. századi romantikában: ha valaki akármilyen segédeszközt igénybevesz, azt nem veszik számba. Ilyet "igazi" hegymászók nem csinálnak.

A gyaloggalopp egyik jelenetében is kihívás elé állítják a főhőst: vágja ki a legmagasabb fát egy heringgel. Amit ugye sok-sok kínlódással talán meg lehetne tenni, de értelme nincs sok. Hiszen van már fejsze, fűrész, láncfűrész, vagy a nagyon elhivatottak számára önjáró, favágást és gallyazást automatikusan elvégző gép is. Ha ma valaki egy heringgel kezdene fát vágni, nem gondolná senki azt, hogy ez érdem vagy dicsőség.

Mint ahogy ugyanígy nincs sok értelme annak a 21. században, hogy valaki felkapaszkodik a halálzónába, és ott két évszaddal ezelőtti körülmények között elkezd hegyet mászni. Vagy kezd el akár balettozni, könyvet olvasni vagy hímezni. Meg lehet tenni, de ez ma már nem érdem.

Amíg nem volt más lehetőség, amíg a hegyet nem tudták máshogyan megmászni, amíg még senki nem érte el a csúcsot, addig talán van értelme annak, hogy mindenféle lélegeztetési segédeszközök nélkül ezt valaki megpróbálja. Lehet vele vitatkozni, hogy van-e értelme, de az érdem talán még érthető.

De onnantól kezdve, hogy könnyebben, gyorsabban, egyszerűbben megoldható, az érdem sem marad. Mert az ilyen hegymászás (ha már van értelme az egész tevékenységnek) nem más, mint heringgel való favágás.

Noooormális?