Énvezettem?

Nos, az elmúlt nap alatt összeszedtem bátorságom, és átálltam a Snow Leopard-ra. Tettem ezt a teljes rendszer tisztárasöprésével, az emileim kitisztogatásával. Utána csináltam egy rendszer mentést, úgy alapszinten a Carbon Copy Cloner-ral, ami nagyon tetszett, főleg az a rész, hogy most már egy külső meghajtóról is tudok bootolni.

Utána kitöröltem mindent a MacBookPro-n, és installáltam a Snow Leopard-ot. Ezt a régi rendszerbeállítások, programok visszatelepítése követte, amit a rendszer teljesen automatikusan elvégzett, hála az Apple saját Migration Assistant-jának. Közben megnéztem a TopGear legutóbbi epizódját.

És kész. Összesen kb. 20 perc munkát igényelt tőlem, a többit a számítógép csinálta.

Kísértet járja be a földrészt, a szeretet, az ünnep ájtatatosságát elveszteni vélés kísértete. Papp László Tamás cikke a hvg.hu-n így indít, hogy aztán nem is, meg fel is ismerve az ünnep eredetiségét, csak ne jöjjön rá a lényegre.

Ez pedig az, hogy (már amennyire az ilyen dolgokat meg lehet állapítani) a karácsony eredetileg, legalábbis amíg a keresztények le nem öntötték kérve-kéretlenül egy jó adag hitszósszal, nem szólt sem az eljövendő kisJézusról, sem a nagybetűs Szeretetről, sem a háromkirályokról (ami persze nem teszi kevésbé kívánatossá jelenlétüket mondjuk egy pókerpartin), sem mindarról az ájtatosan émelyítő maszlagról, amelyet az egyház próbál még most is a torkunkon lenyomni.

Innentől kezve viszont megállj van a károgóknak, az ünneprontóknak, akik már csak abban találnak élvezetet, hogy a (rendszerint tehetősebb) állampolgártársaik figyelmét felhívják a vásárlás, az ünnep kommercializálódásának veszélyeire.

Nooooooormális?

Megvallom őszintén, ezt a posztot nem a karácsony ihlette, hanem Umberto Eco komment.hu-s írása (eredetiből fordítva). Amiben arról jajveszékel, hogy mennyire nagy gond szerinte az, hogy a mai fiatalság nincs teljesen tisztában a vallási alapokkal, amelyek nélkül szerinte elég nehéz megérteni a középkori művészetet.

Meg azért, hogy miért is nem kellett annak idején tanulnia pl. Mózes 5 könyvéről.

Ahelyett, hogy örülne neki.

Ha már a tudomány, a megértés tájékán járunk, akkor itt van két TED-es előadás pont erről. Steven Pinker az évezredforduló egyik legismertebb gondolkodója, akinek van mersze ahhoz, hogy a régi, mindenki által "elfogadott" igazságokat újra vizsgálja.

A Blank Slate című könyvében részletesen bizonyítja három "alapigazság" hamisságát. Bemutatja, hogy a blank slate, vagyis az üres lap, az, hogy mindenféle tudás nélkül születünk, hogy a gyerekek viselkedése és elméleti potenciálja genetikailag nem meghatározott, mennyire nem igaz. Bizonyítja, hogy a noble savage, a Rousseau-i gondolat arról, hogy régen, amikor még a természettel harmóniában éltünk, mennyire romantikus, és mennyire nem igaz koncepció. Erről van még egy rövidebb előadása is itt. S végül bizonyítja azt is, hogy a Descartes-i ötlet, a ghost in the machine, vagyis a lélek-test dualitás egyszerűen lehetetlen, mindamellett, hogy értelmetlen is.

Kellemes szellemi felüdülést.

Egyszerűen nem bírom szó nélkül hagyni Béndek Péter nol.hu-s irományát, melyben kifejti, hogy szerinte mégiscsak összeegyeztethető a vallás és a tudomány, és hogy pont a tudománynak kellene belátnia, hogy pont emiatt van igenis nagyon-nagy szüksége a vallásra és a hitre. Meg persze, hogy van isten.

Noooooooooormális?

Annyira felizgatott az írás, hogy kénytelen vagyok végigmenni, és válaszolni minden egyes kijelentésre, amely szerintem erre vár. Na kezdjük. Előre szólok, hogy hosszú lesz.

Felhúztam magam, mert akocsis segítségével rájöttem, amit köszönök neki, hogy mi is a nagy baj most itthon az átlagfizetések és a hozzájuk kapcsolódó elképzelések. Idézem az agyvíznyomás-növekedés okát:

Aki normálisan és nem barakban akar élni, az nem tud megélni 3 gyerekkel ma Magyarországon egy átlag fizetésből és a GYES-ből!!

Az előző posztban a GYES-re koncentráltam, de szerencsére akocsis kommentje hatására a fontosabb aszpektus is előkerült. Miről is van szó?

Olvasom az origo.hu-n megjelent Akarnak gyereket a magyarok, csak szülni nem mernek című cikkére írt reagálásokat, és csak rázom a fejem. Íme egy példa:

Aki normálisan és nem barakban akar élni, az nem tud megélni 3 gyerekkel ma Magyarországon egy átlag fizetésből és a GYES-ből!! Arról nem is beszélve, hogy én 3 gyerekkel már hogy találnék később melóhelyet, mert hogy a mostani is megszűnt!???

Nos, megint azt látom, hogy az emberek azt hiszik, úgy képzelik, hogy a GYES, családi pótlék vagy akármilyen gyerekek után járó pénzügyi juttatás arra van kitalálva, hogy abból megéljenek.

Pedig nem.

A metazin lehozott egy érdekes cikket arról, hogy a katolikus egyház kezd végérvényesen kiszorulni a politikai életből Olaszországban. Ennek csak nagyjából 100%-osan tudok örülni, nagyon vártam már azt az időt, amikor a csontvallásos olaszok is nagyívben tesznek arra, hogy mit is mond az egyház. Az indító mondat a metazin.hu-n viszont megrettentett:

A katolikus egyház kiszorult a nagypolitikából, de ezzel új lehetőségek nyílnak előtte, és ezek állnak igazán összhangban a küldetésével. Végre politikai számítás nélkül képviselheti szociális és erkölcsi értékeit.

Nooooooormális?

Nos, gondolom észrevettétek, hogy szabadságon vagyok. Megváltozott a blog külalakja, a régi formatervet már nem nagyon csíptem. A mostani alapját a Skinned! projekt szolgálta a Dropshadow szkin segítségével.

Persze egy kicsit átalakítottam saját ízlésem szerint, nehogy valaki megdobjon egy droidos megjegyzéssel...

Nos, megint kiakadtam köztársasági elnökünkre, Sólyom Lászlónak hívják egyébként, engem is mindig emlékeztetni kell rá, annyira szürke egérke a hazai közéletben. Legutóbbi interjújában azt sikerült nyilatkoznia, hogy, idézem:

Az államfő felelevenítette, hogy 2006 októberében, amikor a miniszterelnök bizalmi szavazást kezdeményezett maga ellen, az alkotmányos demokrácia védelmében kérte a Fideszt, hogy vegyen részt a parlament munkájában. Mint mondta, egyúttal arra is figyelmeztette az Országgyűlést, hogy arról szavaznak, megengedhető-e ez a módszer. "A többség szerint az volt. Ők ennek az értékválasztásnak bélyegét azóta letörölhetetlenül viselik" - tette hozzá.

A kognitív disszonancia itt lóg a levegőben. Sőt, nem csak lóg, hanem inkább egy nagy elefánt személyesíti meg, amely ott áll a sarokban, csak senki nem akarja észrevenni.

Tótawé megint a lovak közé csapott, és most a szakszervezeteket, a sztrájkokat üti az ostornyéllel. Végre rámutatott, hogy bizony az egész intézmény, a szakszervezet, és az általuk összehozott sztrájkok lassan elvesztik az értelmüket. Ahogy írja:

Nem tetszik a férfivécé? Kevés a fizetés? Ezért a munkáért bárhol többet fizetnek? Ezt elő lehet adni a főnöknek, az ő felelőssége ugyanis ilyenkor újraszámolni, mennyit is ér az illető munkás. Ha nélkülözhetetlen, akkor majd ad több fizetést, meg piros szőnyeget a vécébe. Ha meg egy fillérrel se ér többet, és hat másik áll sorban a munkájáért, akkor mehet isten hírével.

Persze a honlapján aztán keményen nekiestek, hogy bizony a sztrájk elidengeníthetetlen intézmény, a szakszervezetekre is szükség van.

De sajnos nem.

Nos, megint odáig jutottam, hogy egyszerű válasz helyett posztolok. Közben rádöbbentem, hogy tudat alatt félrefordítottam a könyv eredeti címét, ami ugye Future of Management, vagyis a menedzsment jövője szó szerint, a jövő menedzsmentjére. Vagyis tudat alatt én is hiszek abban, hogy menedzsment van, volt és lesz. Csakúgy, mint akocsis az egyik legutóbbi kommentjében.

Pedig gyűlnek az ellenpéldák, hogy ez nem igaz.

Tótawé legújabb cikke a környezetvédelemről, és ennek a fogyasztói társadalommal való nehezen összeegyeztetéséről írt cikke ébresztett egy-két gondolatra. Ahogy írja:

Mert a turmixgép, az autó, a hifitorony nem akkor védi a környezetet és az ásványkincset, ha aztán jelentős energiafelhasználással be lehet olvasztani, hanem akkor, ha turmixgép, autó és hifitorony marad tíz, húsz, harminc évig, és nem kell helyette újat gyártani, szállítani, csomagolni, még akkor se, ha az új öt százalékkal energiatakarékosabb meg zöldebb.

A kérdésre, hogy ezt hogyan érjük el, a válasz meglepően egyszerű. Pontosan úgy, ahogy azt pl. az autókkal tettük.

Gondoltam, legegyszerűbben egy posztban tudok válaszolni akocsis kommentjére. Az első, és legfontosabb az, hogy nagyon örülök a kommenteknek, reakcióknak, és a kialakult párbeszédnek. Szerencsére Gary Hamel-t sem nem kell védeni, a cv-je alapján nem gondolom, hogy csúsztat(na).

De van egy-két dolog, ami nem hagy nyugodni a könyvben olvasottak alapján.