Énvezettem?

Varga Mihály, az IMF-tárgyalásokért felelős tárca nélküli miniszter a Portfolio.hu által rendezett Budapest Economic Forum konferencián ezt mondta az index szerint:

„Ha szembenézünk a tényekkel, akkor azt kell mondani, hogy a gazdaság most kezd azzal a valós teljesítménnyel szembenézni, amit produkálni tud. Eddig a hitel és az államháztartási hiány vitte a növekedés, most, amikor ezeknek vége, nagyjából látjuk, azt hogy a magyar gazdaság valójában 0 körüli ütemben tud bővülni”.

Nos nézzünk szembe a tényekkel.

Van az úgy, hogy valamit nagyon meg akar változtatni az ember, valami nagyon nagy hatással akar lenni, s a végén pont nem azt sikerül megváltoztatnia, hanem valamit mást, de azt gyökeresen. A vastagbőr blog egyik posztjára írt kommentben a következőt írták:

Tavaly bejelentették, hogy minden félkarú rabló be lesz kötve a NAV-hoz, hétfőn meg azt, hogy betiltják az összeset. Most bejelentették, hogy minden pénztárgép be lesz kötve a NAV-hoz... 

(készüljetek, 2014-től csak kártyával lehet majd fizetni).

Nem tudok szabadulni attól az érzéstől, hogy tényleg így lesz.

Meg attól sem, hogy akármennyire is akarja majd a jelenlegi kormány, hogy ettől nekünk nehezebb könnyebb legyen, a csak kártyás fizetés sokkal jobban hozzájárul majd a magyar gazdasági helyzet kifehérítéséhez, mint azt a Fideszes honatyák akármikor is szeretnék volna.

Akkor most fogjuk egymás kezét vagy inkább mégsem? Tótawé szerint azt kellene tennie az ellenzéknek, Tallián Miklós szerint meg már ezt is mindegy. Nem azért, mert a nemzetközi coming-out napnak vége van, hanem azért is, mert (szerintem nagyon helyesen) úgy látja, hogy a mostani elitet leváltani akaró, vagy abban reménykedő ellenzék is pont ugyanarra használná fel a hirtelen szerzett hatalmat, amire a Fidesz: az elmúlt néhány év sérelmeinek orvoslására.

Ebből pedig nem lesz ország, akárki meglássa. Legalább is addig nem, amíg (Tallián meglátása szerint) nem fogjuk valahogy az államháztartás pénzügyeit rendbeszedni.

Úgy tűnik, a kormány tényleg csak ennyire képes. Ezek a fiúk többet nem tudnak magukból kihozni, pedig most még csak félidőn állunk. Pedig ideje lenne felkötni a gatyamadzagot, mert az azért tényleg gáz, hogy pont a költségvetés módosítása után találnak megint vagy 100 milliárdos lyukat az éppen befoltozott zsákon.

A kormány legújabb erőtlen hirdetési kampánya sajnos tökéletes leképezése az elmúlt időszak idétlen kapkodásának. Ennyire fantáziátlan egészoldalas hirdetéseket már régen láttam. Bár, ha jobban belegondol az ember,ötletgazdagságban és realitáslátásban nagyjából megfelel a legutóbbi költségvetési módosításnak.

Az Totalcar-on jelent meg a hír, hogy Ucsijamada Takesi, a Toyota fejlesztésért felelős alelnöke szerint nincs sok jövője a kizárólag elektromos meghajtású autóknak (villanyautó), azoknak amelyek belsőégésű motorok segítsége nélkül működnek. Ezekben nincsen az autóban másodlagos (vagy elsődleges, rendszerétől függően) fosszílis energiaforrást felhasználó motor, az autó csakis a beépített elemek és a villanymotor(ok) által jut el egyik pontból a másikra. Az autót mindig külső elektromos hálozatra való kapcsolással lehet csak újratölteni.

Megértem a Toyotás pesszimizmust. Az autók jelenlegi formában tényleg nem alkalmasak a kizárólagos elektromos hajtásra.

Hoffmann Rózsa oktatási államtitkár szerint itt az ideje, hogy az idegen nyelvű oktatást rendbeszedjék, s az oktatás színvonalát növeljék. Ahogy a Véleményvezér pontosan kifejtette, ebben a hozzáállásban nem csak az a baj, hogy megint központilag próbálnak meg egy viszonylag jól működő rendszert még jobbá tenni, hanem az is, hogy ezt a szakmai hozzáértés halvány látszata nélkül teszik.

Pedig szerintem van itt hozzáértés és van akarat is, csak ez nem arra irányul, hogy a két- vagy többnyelvű iskolák oktatási színvonala növekedjen. A helyzet ennél sokkal aggasztóbb.

Nagyszerű, lebilincselően okos könyvet írt Peter Ward "The Medea hypotheis" címmel. Feltételezésének lényege az, hogy a Gaia elmélettel szemben, miszerint a bolygónk, mint élettelen és élő anyag szerves együttese képes hosszútávon kiegyenlíteni a belső és külső negatív hatásokat, gondoljunk csak a globális felmelegedésre vagy egy meteor becsapódásra, a Földanya, az Élet nem jóságos. Ezért nem is hívható Gaia-nak.

Ward szerint, s ezt az állítását nagyon meggyőző érvekkel támasztja alá, az Élet saját maga elpusztítására van berendezkedve. Vagyis nem Gaia, a gyermekeit védő, hanem Medea, a saját gyermekeit megölő Földanyánk van.

Meglető hírt közölt a southampton-i egyetem, miszerint 64 darab Raspberry Pi és egy kis LEGO segítségével szuperszámítógépet alkottak. Amitől a hír igazán érdekes az a költségvetés és az áramfogyasztás. A projekt teljes költsége nagyjából 2500 fontot tett ki (vagyis egy mostani asztali csúcsgép árát) annak ellenére, hogy pl. 1 terrabyte memóriát tartalmaz. Persze a hálózati egységek (switch) ebben az árban nincsenek benne. Az áramfogyasztás is nagyon alacsony, egy mezei 13 amperes aljzatról működik az egész, miközben képes akár 1.5 TeraFLOP-os teljesítményre is (elméleti határ).

A rendszer Linuxon fut, az egységek összekapcsolását megoldó programokat saját maguk írták a szabadon letölthető Python and Scratch programnyelveken. A Lego váz építésében a professzor 6 éves fia is segített.

Akinek van kedve, ideje (pénze), hogy megépítse a saját szuperszámítógépét, a részletes leírást itt találja.

Az index cikke közölte, hogy az MTA egyik kutatócsoportja szerint komoly gazdasági gondokkal küzd az ország és a tartós gazdásági leszakadás a tét. A cikk elgondolkoztatott azon, hogy vajon mennyire is megy jól most nekünk. Utána is néztem az Eurostaton gyorsan, hogy milyen GDP mutatókkal rendelkezik Magyarország a többi környező, feltörekvő országhoz képest.

Az eredmény lehangoló, akár merről is nézem.

A feliratkozási kinyilatkoztatások lassan lecsengenek, de a végjátékról még senki sem beszélt. Arról a kérdésről, hogy a feliratkozási nyűgbe tulajdonképpen miért is kezdett bele a kormány. Nekem úgy tűnik, hogy mindenki azon az állásponton van, miszerint azért, hogy a választáskor a még vacilláló, ötletszerűen választókat kiszűrjék. Az is kétségtelen, hogy a Fidesz-KNDP érdekében áll az, hogy csak előre eldöntött voksokat gyűjtsenek be 2014-ben.

De a legfontosabb érvet a feliratkozás mellett még senki nem mondta ki. Mert nem öngól ez, kéremszépen, hanem egy jól kitervelt hadművelet közbenső lépése. Ez csak a választási előjáték, lesz ez még így se, Hölgyeim és Uraim.

Eléggé felkavaró könyvet olvastam "The shallows - what the internet is doing with our brains" címmel (szabatos fordításban "A sekélyes - mit tesz az internet az agyunkkal") Nicholas Carr tollából. A könyv nem kevesebbre vállalkozik, mint hogy bemutassa, hogyan alakítja gyökeresen át, és a szerző szerint teszi tönkre, az agyműködésünket és a gondolkodásmódunkat a nagyfokú internet használat. Az internet használata persze szorosan összekapcsolódik a számítógépek, a számítógépes interfészek használatával is.

Az egyik fő gondokozó az író szerint nem más, mint a hyperlink: az a nagyszerű találmány, amely az interneten található oldalak közötti ugrást teszi lehetővé. Egy hyperlink "feldolgozása" olvasás közben nem csak kizökkenti az agyat a megértésből, de komoly energiát is követel annak eldöntése, hogy akkor most kattintsunk, és kövessük a gondolati leágazást, vagy folytassuk az olvasást.

Persze az egész nem ilyen egyszerű, és nem csak a linkek miatt alakul át egy internetező aga. Mert átalakulni átalakul, még ha nem is akarjuk, akkor is. Ennek bemutatása mellett Carr arra is szán időt, hogy részletesen bemutassa és kitárgyalja nagyjából a Guttenberg által feltalált könyvnyomtatás óta a technológiai fejlődés az emberi gondolkodásra gyakorolt hatását.

Super fuel, vagyis szuper hajtóanyag címmel írt Richard Martin könyvet a tórium alapú atomreaktorok kálváriájáról, mellőzöttségéről és lehetséges feltámadásáról. A szerző, egy egyre növekvő táborral egyetemben a folyékony fluoridos tórium reaktorok (LFTR, liquid fluoride thorium reactor, 'lifter'-ként is kiejtve) mellett tör lándzsát. Szerinte ezen nukleáris reaktorok képesek lennének az egész világot elegendő energiával ellátni, legalább egy, vagy akár több évezreden át. 

S a tórium alapú erőművek elegendő energiát termelnének, hogy a mostani fosszílis energiahordozókat felváltsuk, a globális felmelegedést megállítsuk, hogy a világot kellő mennyiségű édesvízzel lássuk el ahhoz, hogy az intenzív mezőgazdaság segítségével mindenkinek elegendő élelmiszer jusson. S mindemellett a mostani nukleáris reaktorok és fűtőanyagokkal azonosított környezeti terhelés, a használt fűtőanyag tárolásával kapcsolatos problémák nagyrésze nélkül.

S ha a LFTR típusú reaktorok erre tényleg képesek, a nagy kérdés, miszerint "Akkor miért is nem így csináljuk már vagy ötven éve?" megkerülhetetlen.

A válasz meglepő.

Érdekes témát feszeget Peter Miller "Smart swarms", vagyis "Okos rajok" című könyvében. Azt, hogy miként is lehetséges az, hogy a nagy rajokban élő, de önmagukban nem igazán értelmes állatok, gondoljunk csak a méhekre vagy a heringekre, összehangolt mozgásra, és akár igen bonyolult cselekvés sorozatokra, vagy kifinomult döntésekre képesek.

Vagyis hogyan lehetséges az, hogy a kevésre képes egyedek sokasága egyszer csak sokkal többre képes, mint azt az egyedek képességének összege engedni következtetne?

Olyan hirtelen mentem el nyaralni, hogy nem volt időm ezt itt a blogon bejelenteni. A júliusi termés emiatt aztán elég gyengére sikerült. De nem baj, lesz ez még így se, mert augusztusban is tervezek egy rövid kiruccanást, hogy a közel-keleti béketárgyalásokat végre nyélbe tudjuk ejteni.

Nyaralás közben persze teljesen netmentes voltam, ami nagyon jót tett mind a gondolkodásomnak (erről majd később), mind az elkövetkezendő könyvekről szóló posztoknak. Hegyet másztam, olvastam, pihentem...

Énvezettem?

Sokan nem értik Ákost. Azt, hogy miért is csinálja, hogy mit is akar a zenével elérni, hogy miért sztár, hogy miért vonz sportcsarnok (vagy ha akar, színház) méretű embertömegeket, s hogy miért újul meg két-három évente, egyáltalán miért is csinálja még?

Főleg azért, mert Ákos újabban "csúnya" zenét ír. Vagyis olyat, amely nem véletlenül, hanem tudatosan próbál diszharmóniát, szerintem felesleges disszonanciát a dalokba beleszőni. S bár arról már én is írtam, hogy szerintem a új magasságokba való törés helyett egyre inkább azt keresi, hogy milyen minimális erőfeszítéssel tudja a tömegek ízlését vagy elvárását (alulról megközelítve) kielégíteni, egy dolgot azért nem szabad elfelejteni.

Ákos még mindig minőségi munkát végez.

S ez az, szerintem, ami még mindig vonzza a tömegeket. Nem a stílus, nem a dalszövegek, nem az üzenet, hanem az, hogy biztosak lehetnek abban, hogy a koncerten oda lesz téve az, aminek oda kell téve lennie, s hogy minőségi terméket, egy garantált szellemi értéket kapnak majd a pénzükért.

S pont ez az a hozzáállás, amit a politikai életből hiányolok.