Énvezettem?

Arról érdeklődik az állam, hogy mitől lehetne egyszerűbb. Amire reagáltak már néhányan, főleg akkor, ha azt kérdezik, mi a legfontosabb teendő, hogy az adminisztratív terheket csökkentsék. Szinte mindenki a banki átutalásra szavazott ezidáig, miszerint ettől átláthatóbbak lennének a pénzügyi tranzakciók, megszűnne egy csomó papírmunka, sőt, az adóhivatal által is követhetőbb lenne, hogy ki mikor és mennyit keres.

Mondani sem kell, hogy egy nagy akadálya van annak, hogy ezt bevezessük.

Mégpedig a bankok maguk.

A Lendület program felvette a kesztyűt, hogy a legkiválóbb tudósainkat megpróbálja itthon marasztani. Ehhez pénzt és türelmet tett le a tárgyaló asztalra. S ebben az évben 16 újabb tudóssal gazdagította a program által finanszírozottak növekvő táborát. S ebben az évben 600 millió forint áll majd a pályázók rendelkezésére, amely összeget, a tervek szerint, még négy évig biztosít az Akadémia, hogy hosszabb távon is tervezni lehessen.

600 millió forint évente, és nemzetközi színvonalú kutatást remélnek tőle.

Nooooormális?

A Lendület program mögött rejlő ötlet jó szánkékról és előrelátásról tesz tanúbizonyságot, de ez még kevés ahhoz, hogy a dolgot komolyan lehessen venni.

Pár napja kihirdették a Lendület program nyerteseit, és azóta rágódom azon, hogy hogyan is írjak erről. Mert írni kell, nemcsak azért, mert a kémia éve van, és vagy vegyész is a nyertesek között, hanem azért is, mert ambivalens érzéseim vannak a programmal kapcsolatban. Ezért aztán úgy döntöttem, hogy két poszt lesz belőle.

A „Lendület" egy kiválósági program, amely egyszerre teszi lehetővé a tehetséges fiatal kutatók előrelépési lehetőségeinek bővítését, elvándorlásuk megállítását, és az akadémiai kutatóintézetek kutatási témáinak megújítását, versenyképességük növelését.

Hatalmas változást jelent ez a program a magyar tudományos életben.

Nagy ötlettel állt elő a Fiat. Eco:Drive-nak hívják, és kihasználja azt, hogy mind az autóban, mind a mai számítógépek nagy részében van USB csatlakozó. A Fiatokban levő USB-t eredetileg arra találtak ki, hogy egy media lejátszót tudjunk vele csatlakoztatni az autóban levő hangrendszerre.

De persze nem csak erre lehet használni egy USB csatlakozót.

Dvorak egyik legutóbbi bejegyzése sarkallt megint írásra. Az Amazon sajtóközleménye szerint ezen évtől több e-book-ot adnak el majd, mint tényleges, papír alapú könyvet. Ez az új elektronikus könyvolvasóknak (e-reader-ekenek) köszönhető, s a fejlődés, vagyis a papíralapú könyvek elektronikus változattal való leváltása, megállíthatatlan.

Éljen, és hurrá, így fogjuk megmenteni sok ezer fa életét. Ennek alapja az e-paper alapú technológia, amelyet a kijelzőkben használnak. Az iPad kivételével minden már e-reader ezt használja. 

Van egy nagy baj azonban az elektronikus könyvekkel. 

Az, hogy nem könyvek.

1941-ben a názi német vezetés bevezette az uralma alatt álló területeken a családi pótlékot. Nem ők voltak az elsők ebben, a 19. században Fraciaország tett hasonló kísérletet a nők egyenjogúságának növelésére és a szegény családok anyagi helyzetének javítására az akkori hatalom.

A második világháború során a németek által megszállt területeken más okok miatt került erre sor. A hadiipar felpörgetése és a kétfrontos háború megindítása miatt a német vezetés rákényszerült, hogy a hagyományos családképet, mely szerint a nők helye a család mellett van, felrúgja. A nők foglalkoztatása, a gyárak termelésének felpörgetése nagyobb prioritást kapott, mint a nemzetszocializmus által diktált családkép megtartása. A rendelkezésére álló pénzügyi eszközök közül a családi pótlék tűnt a legalkalmasabbnak arra, hogy a nők tömeges munkábaállását elősegítsék, szorgalmazzák.

Az eredeti törvény szerint minden olyan dolgozó nő részesült családi pótlékban akinek legalább három kiskorú gyereke volt.

A fizetések kifizetését, a háziorvosi praxisban eltörölt beszerzési hozzájárulás visszaállítását ígérte Szócska Miklós, egészségügyért felelős államtitkár egy, a hvg-nek adott interjúban nemrégen. Amitől többek között azt is reméli a mostani kormány, hogy az orvos elvándorlást meg tudják majd állítani.

S közben pár hete mégiscsak az történt, hogy egy orvos barátom hosszas gondolkodás után arra adta a fejét, hogy külföldre, Svédországba megy dolgozni. Annak ellenére, hogy itthon jól menő praxisa van/volt, s akárhogyan is nézzük, megtalálta a szerencséjét.

Emiatt aztán megintcsak elgondolkoztam a miérteken és hogyanokon. S persze azon is, jó-e ez nekünk?

Hadd törjek kardot az igen mellett: ez jó nekünk, főleg hosszútávon.

Nem tudom megállni, hogy ne toljam az RSAnimate YouTube oldalát. Annyira szellemes, jól átgondolt animációkat készítettek elgondolkodtató témákról, hogy mindenképpen megér egy posztot, mégha csak egy rövidkét is. Az RSA egy angol királyi társaság, amelyet a kultúra, képzőművészet és a kereskedelem elősegítésére hoztak létre több mint 250 éve. A linkre klikkelve angolul tudók előnyben, gondolom ezt mondani sem kell.

A Fent és Lent blog szerint három nagy, alulról jövő forrdalamunk volt az elmúlt néhány évszázadban, a 48-as, a 18-as és az 56-os. Minhárom után bekövetkezett egy rövid, nemzeti konszenzuson alapuló társadalmi helyzet, amelynek hosszútávú hatása volt az egész országra. S az értékeket, amelyek ezek a forradalmak képviseltek, nem nagyon lehet eltörölni, annak ellenére, hogy mindhárom forradalmat országos méretű visszarendeződés követett.

Akár hogyan is nézzük, viszont, egyik forradalom sem érte el azt, amit szerettünk volna.

A komment.hu-n tették fel a kérdést: Magyarország tényleg a 19. században volt utoljára érdekes? Azzal a feltevéssel, hogy a 19. században érdekes, figyelemre méltó hely volt Magyarország, teljesen egyet tudok érteni. S ilyen történelmi vonatkozásban a mostani ország tényleg se nem érdekes, se nem figyelemre méltó.

Nézzük csak, mi kellene, hogy hirtelen az eszembe jusson (a teljesség igénye nélkül és igencsak technikai szemszögből nézve), ha a 19. századi Magyarországot említi valaki, időrendben. A lista alapján bátran állítható, szerintem, hogy a 19. században az egyik legfejlettebb országként (akár a monarchia részeként, akár a kiegyezés után) tekintettek ránk.

Olvasom az index-en, hogy az M43-as átadásával hatalmasat változott a szegedi belváros. A főbb utakról eltűntek a kamionok, sokkal kevesebb dugó van a belvárosban (ha van egyáltalán), minden szép, és minden jó.

S büszkeséggel mutattam a képeket külföldi munkatársaimnak. De a nagy öröm helyett csak a szájukat húzták. Mondván, hogy jó és szép, hogy a kamionok eltűntek a belvárosból, de ettől csak egy dolog tűnik fel még jobban.

Nos, a végén mindig ide lyukadunk ki. Dvorak is megénekelte az egyik posztjában, hogy a PC eladások bizony leszálló ágban vannak. Szerinte egyáltalán nincs erre semmilyen ok, hiszen a dotcom buborék már régen kipukkadt, a nagy gazdasági válságnak már (többé kevésbé) vége. S hiába hivatkoznak a PC-ket gyártó cégek arra, hogy itt van a Kindle, az iPad (és iPad2), meg az okostelefonok, Dvorák pálcát tör felettük, mondván, hogy van egy csomó dolog, ami miatt valakinek kellene egy PC is a laptopja mellé, s egy átlagcsaládban (amerikai, középkereset), kell legalább 4-5 PC: két szülő, három gyerek, egy családi szerver a nyomtató(k)nak és hogy a biztonsági mentéseket tárolja.

Dvorak esküszik arra, hogy a PC gyártók elfelejtettek rendesen eladni. Vagyis, hogy azért nem veszi az átlagamerikai a hagyományos PC-ket, mert a Dell, Acer és a HP valahogy az elmúlt évtizedben Alzheimert növesztett, és már nem tudja, hogy hogyan is kell egy átlag számítógépet eladni.

Szerintem nincs igaza.

Nem bírom ki, hogy ne szedjem darabokra a gyerehaza.org oldalán látható tízpontos érveknek szánt ötletkupacot, ami szerint tényleg érdemes Magyarországra visszatérni, ha valaki éppen ezen gondolkozna fiatal diplomásként egy jól fizető külföldi állásban.

Merthogy erre találták ki ezt az oldalt, s a tíz pontot is. Hogy a Magyarország melletti érvekel felsorakoztatva hazacsalogassák a külföldön dolgozó, értékteremtő embereket, vagy hogy azokat, akik most azon tűnődnek, hogy külföldre szeretnének menni-kivándorolni, ettől visszatartsák.

Nos, nem sikerül. Legalábbis ezzel a listával nem.

Nézzük sorjában.

Írja az index, hogy megint van valaki, aki a C64-t mint fenomént fel akarja támasztani. S nem arról van szó, hogy a régi hardware-t kiadják változatlanul, hanem, hogy a régi gép házát megtartva azt feltöltsék valamilyen, akármilyen, belsővel és operációs rendszerrel. Ahogy az várható volt, megint egy középszerű gép, Linux-szal megspékelve szerepel a rövidke specifikációs listán. Ami, csak úgy, mint az előző ezer és egy próbálkozásnál, el fog hasalni.

A Commodore 64-es, úgy tűnik, lassan a számítógépipar múmiája lesz. Csak úgy, mint az igazi múmiák, ez sem tud meghalni, hogy aztán csöndben és békében nyugodjék, valami oknál fogva mindig vissza kell térnie, fel kell élednie, hogy aztán megint meghaljon, ha még csak egy rövidke időre is.

Nem tudtam elszabadulni attól a gondolattól, hogy a az élet 11 nagy szabályát, amelyet Charles Sykes fogalmazott meg a "Dumbing Down our Kids" című könyvében (akit érdekel, az eredeti angol verziót a poszt végén megtalálja), ne állítsam át a mostani politikai helyzetre a Magyarország és Brüsszel közötti pengeváltások fényében.

Nos, itt van a mostani politikai elitünknek a brüsszeli 11 pont, az eredeti mintájára, magyarul.