Nos, sikeresen befejeztem a Mass Effect 2 játékot tegnap éjjel kettő után: minden csapattagom hű volt, ez összes mellékvágányt és epizódott végigjátszottam, minden bolygót felfedeztem, nagyjából félmillió fém (Pt, Pd, Ir), és 100 ezer eezo-m volt, minden technológiát és upgrade-et kifejlesztettem, és senkit sem veszítettem el a legutolsó fejezetben.
Ma újrakezdtem Insanity nehézségi fokozaton, csakhogy lássam, hogy milyen fából faragtak.
A trópusi mezőgazdaság egyik nagy rákfenéje a föld maga. Vagyis az, hogy míg a mérsékelt égöv alatt a termőföld évek során lassan, de biztosan, humuszban gazdag felső termőréteget hoz létre, addig a nagymértékű csapadék a forró égöv alatt ezt lemossa mélyebb rétegekbe.
De egyre többen találnak fekete, humuszban gazdag termőtalajt a trópusokon is. Az ok egyszerű, régi, elhagyott emberi települések környékén a talaj sokkal termelékenyebb, mint az őserdők alatt.
S ennek az emberi településeken történő folyamatos tűzhasználat az oka.
Jakab Andor blogja fenjén találta a szöget akkor, amikor arról írt, hogy miért nem alkalmazna most 12 embert. Pedig még akarna is, de a jelenlegi körülmények között egyszerűen nem éri meg neki, legalábbis legálisan nem. S ami a legmendöbbentőbb volt az egész blog körüli viharban, hogy milyen kevesen értették, hogy csak a bért kifizetőkre nehezedő realitás miatt írta, amit írt, s nem azért, mert heccelni akarta a tömegeket.
A magyar adórendszer egy mesterséges szakadékot épített a bért kapók és a bért kifizetők közé. A rendszer ugyanis a munkavállaló felé egy gazdaságilag előnyösebb képet mutat, mint a munkáltató felé. Ez a magyar adórendszer, ha lehet ezekben a fícsörökben választani, lehető legnagyobb hibája és a legnagyobb visszássága is egyben.
Míg a munkavállaló nemsokára már "csak" 16% adót, s az emellé kiszabott járulékokat fizeti majd, a munkáltató efölött még keményen adózik azért, hogy valakit foglalkoztathasson. A munkáltató ezen extra kiadásai miatt egyrészt több költsége van alkalmazottakként, másrészt pedig neki, akárhogyan is nézzük, ezen extra adók mellett tényleg nem nagyon sokat számít, ha valaki 16 vagy 20,3 százalékot fizet majd ki az SzJA-ra.
Miért is nem?
"You are not a gadget", vagyis "Nem vagy kütyü" címmel írt könyvet Jaron Lanier, aki annak idején a virtuális realitással (virtual reality), mint kifejezéssel és koncepcióval ajándékozta meg a világot.
A könyv alaptétele szerint annak ellenére, hogy a számítógépek, a számítástechnika egyik nagy igérete az volt, hogy megszabadít minket a mindennapi robottól, hogy emberek millióit fogja majd felszabadítani az ismétlődő munkafolyamatoktól, hogy az emberi mivoltunkat, a humanitás értelmezési körét segít majd kitágítani, pont az ellenkezőjét tette az elmúlt két-három évtizedben.
Azok, akik azt hiszik, hogy most Magyarország Abszurdisztán, ahol semmi sem úgy működik, ahogy kellene, azok még nem olvasták Micheal Foley "The Age of Absurdity" című könyvét. Kevés olyan könyv került a kezem közé az elmúlt egy évtizedben, amikor az első néhány fejezet elolvasása után teljességgel meg voltam győződve arról, hogy az író bölcs ember. Nem csak okos, nem csak jól ír, de sokat látott, sokat gondolkodó és bölcs.
Így van ez Micheal Foley-val is. A könyv szinte elejétől végéig tele van idézhető passzusokkal, amelyek jönnek és jönnek egymás után feltartóztathatatlanul. S teszi ezt könnyedén, miközben szinte az összes valamire való nagy gondolkodót, az ókori görögöktől kezdve Budhán át a 19. és 20. század nagy filozófusaiig idéz, referál, bevon a gondolatmenetbe, az érvelésbe. S új fénybe helyezi a filozófusokat is: ezidáig nem tudtam például Kant-tal igazán mit kezdeni, de mostantól, hogy tudom, hogy csak a csattanó kedvéért képes furcsábbnál furcsább gondolatmeneteket végigküzdeni, érdemes lesz megint nekikezdeni az írásainak.
Miről is szól a könyv?
Befejeztem a Red Dead Redemption-t és az InFamous2-t is (a jó és a rossz oldalon, ahogy kell), s közben már bele is kezdtem a Valkyria Chronicles-ba és a Mass Effect 2-be is a PS3-son. És lett közben nyár is, úgyhogy áció, káció... van, és nem vagyok netközelben.
És esik az eső.
N. Kósa Judit arról írt a nol.hu-n, hogy mekkora kidobott pénz volt az a kétszáz millió, amit arra költöttek, hogy Los Angeles-ben, a Placido Domingo által vezetett operaházban bemutassák a Bánk Bánt. Azt belátja ő is, hogy az opera a magyar operák egyik legjobbja, s azt is pontosan látja, hogy a benne ábrázolt helyzet (romlott udvar-jó király-elnyomott nép) inkább rezonál a magyarokkal, mint akármelyik külföldi néppel, de azt is, hogy a zenei világ mindenképpen kuriózumként hat.
Azt vizsont nem értem, hogy miért sajnálja erre azt a kétszáz milliót, ami nagyjából a magyar vidéki múzeumok pályázhatnak ebben az évben a minisztériumtól. S azt se, hogy miért tekinti ezt a kétszáz milliót veszteségnek?
Mennyire irónikus, hogy ennyit aggódott a közvélemény azon, hogy mi is lett Ferihegy új neve. Főleg azért, mert lehetséges, hogy az aggódás hamarosan teljesen értelmetlenné válik majd.
A kínai miniszterelnök június végi látogatásakor kiderült, hogy a kínaiakat, a kínai befektetőket magyar értékek közül elsősorban a távközlési és a közlekedési cégek érdekli igazán, nem pedig a Túró Rudi vagy a pörkölt csalamádéval, akármennyire is ezt szeretnénk.
Tegnap néztem a V for Vendetta című filmet. Aki már látta, annak nem kell mesélni, aki nem, annak nehéz lesz. A film alaptémája (szerintem) arra koncentrál, hogy hogyan kell/lehet/szügségeltetik a rendszert megváltoztatni, ha az túlságosan is központosított és a szabályzás miatt feleslegesen elnyomó karaktert kezd felvenni. Mind a múlt századbeli totalitáriánus rendszerek kézikönyvében szereplő összes húzást felvonultatja a film, a századfordulón megesett, az USA-beli terrortámadások utáni, szabadságjogokon esett csorbulásokig bezárólag.
S a hideg szaladgált a hátamon időnként a vezetői réteg által felhozott érvek hallatán, amelyekkel a szabadságjogokat tovább farigcsálták, amíg nagyjából semmi sem maradt belőlük. Ismerősek voltak, sajnos, akár külföldi, akár belföldi szemszögből nézve.
Mégis úgy érzem, hogy a film a dolgok könnyebbik oldalát fogta meg.
Az index-en megjelent Nincs pénz az üzleti mobilokban írás egy fontos dolgot felejtett ki azon okok közül, amik szerint a BlackBerry-szerű okostelefonok leszálló ágban vannak. A leszállóág vitathatatlan, olyannyira, hogy a RIM pénzügyi helyzete és jövőbeli kilátásai nem igazán rózsásak, a befektetők menekülnek.
A lista hosszú, a fejlesztők hiányától és az unalmas formatervekig (készülék és felhasználói felület) terjed, de nem teljes. Ami nem is lenne baj, ha nem az az ok lenne a legfontosabb, amit kihagytak.
A kóla, mint innivaló, és mint ipar kétféle üzemmódban működik. Feketén vagy fehéren. Vagyis, vagy cukorral, teljesen édesen, vagy cukor nélkül, csak mesterséges édesítőanyagokkal nagyjából ugyanolyan édességi szintre emelve az érzést, mint az édes verziónál.
A nagy kérdés persze az, hogy hol vannak a szürke árnyalatok a palettáról. Hol vannak a kevésbé édes, mesterséges édesítőanyagokkal nem felturbózott üdítők?
Hol van a félédes kóla?
Elfogadott tény, hogy a digitális bűnözés legfontosabb központjai Oroszország és Kína területén találhatók. De ez nem jelenti azt, hogy azok a szerverek, amelyeket a célok eléréséhez felhasználnak is ugyanitt lesznek. A digitális bűnözés is szereti a nyugalmat. Azt az érzést, hogy megbízhat az internet szolgáltatókban, hogy a kimenő parancsokat és döntéseket tényleg el is küldik, még akkor is, ha azok eredménye nem más, mint a mindent és mindenkit elárasztó spam.
Éppen ezért van az, hogy míg a botnetek maguk (vagyis azok a gépek, amelyeket a spam email-eket küldözgetik gondolkodás nélkül) a világon egyenletesen elszórva találhatók, addig a command-and-control (C&C) szerverek, amelyek a botneteket irányítják, inkább a fejlettebb infrastruktúrával ellátott országokban találhatók. Az USA magasan vezeti a mezőnyt, a maga 646 C&C szerverével (napi átlag 2010 januárja és októbere között). A második helyen Kína 226 szerverrel, ezt követi Dél-Korea 186, Németország 120, Oroszország 92, Brazilia 78 és Hollandia 64 szerverrel.
A holland Állatokért Párt (Partij voor de Dieren), amely bejutott az ottani parlamentbe, forradalmian megváltoztatta az erőviszonyokat a vallási szokások tárgyalása terén. Ami nem kis teljesítmény egy kétszemélyes állatvédő párti frakciótól.
Ezidáig ugyanis a régi, meghatározott választási háttérrel rendelkező nagy pártok nem tudtak, nem akartak a hagyományos, történelmi és vallási okokból meghatározott vágóhídi szokásokhoz hozzányúlni. Ez azt jelentette, hogy kérdés nélkül majd minden felekezetnek hagyták, hogy a szokásaik, liturgiájuk, hagyományaik diktálta rituálé szerint ölhessenek meg minden állatot, amely fogyasztását a szokásaik, könyveik és elöljáróik megenged.
Ami nagyon nem tetszett az Állatokért Pártnak, hiszen egy rituális vágáskor semmilyen érzéstelenítést nem alkalmaznak, és nagyon gyakran a még élő állatot hagyják kivérezni, felesleges szenvedést okozva ezzel a levágandó állatnak.
A párt úgy döntött, ha már egyszer sikerült bejutniuk a parlamentben, hogy ezt az ügyet nem hagyják nyugodni, és törvényileg megváltoztatják.
Az ITélet blogon olvastam arról, hogy miért is kezdenek a középvezetői beosztások kihalni. Amivel mélységesen egyetértek. A blog szerzője szerint azonban szükségünk van középvezetőkre, hiszen lehet, hogy a jelenlegi felfogás szerinti beosztásuk valószínűleg eltűnik, de a réteg megmarad majd. Amely szemlélettel nem értek egyet, akárhogyan is szeretném.
Nézzük sorjában, mi sántít szerintem az ITélet érvelésében, mielőtt a személyes tapasztalataimat is leírom.
Beleszaladtam egy kinyújtott véleménybe a geekz blog posztján, amiben arról írnak, hogy a Warner úgy döntött, hogy a magyarországi premiereket később fogják megtartani, mint a világ-amerikai-európai-távolkeleti országokban. S nem is a poszt lenne itt a fontos, hanem a következő megnyilatkozás:
Void Bunkoid
...tudom, hogy off is meg minden, de nem győzök még mindig nevetni ezen a "szinkronost nézzen az, aki nyelvileg műveletlen" kitételen.
A mozi NEM NYELVISKOLA, és NEM VIZSGAKÖZPONT.
Moziba járni, szórakozni pedig mindenki lehetősége, és bármilyen furán is hangzik, még nem vagyunk tízmillió közgazdász és ájtíszakmában dolgozó országa, hogy mindenki pöpecül tudjon angolul. Bele sem gondolsz, hogy esetleg valaki azért nem tud angolul, mert soha a büdös életben nem lesz rá szüksége, pl egy kőműves, vagy egy varrónő, vagy egy mezei szakács? Attól, még hogy nem nyolcdiplomás meg főgeek-fősznob majmok, attól még ők is emberek, és teszem azt nekik is tetszhet a Harry Potter :P
Hol is kezdjük?
